Regényírás bátorságból

A G. Caffe félreeső termének félhomályát egy-egy lámpa fénye törte meg, és a konyhájából kiszűrődő illatok csak még hangulatosabbá tették Tamás Kincső Módos asszony üres kézzel című regényének bemutatóját.

Mindenki felszabadult, és jókedvű volt, amit főként a szerző energikus személye és a konyha kis ablakán kidugott, felszolgálásra kész lepények, pizzák okoztak, megszakítva egy-egy mély gondolatmenetet. Egy kis elidegenítés – mosolyogtam magamban.

A Mentor Könyvek Kiadó gondozásában megjelent Módos asszony üres kézzel című regény főszereplője egy 60 év körüli székely asszony, aki nekivág Amerikának, hogy hazavigye elköltözött fiát akivel újra teljes lehet a család. De felvetődnek a kérdések: Vajon létezik-e ez a család? Létezett-e valaha? Kiállja-e a hagyományos család a jelen próbáját? A válaszadás azért is nehéz, mert „ez az asszony egy olyan ultramodern, kapitalista kultúrával találkozik, amibe sehogy sem tud beilleszkedni, holott próbálja megérteni, és önmagában legitimizálni fiának ottlétét” – magyarázta a szerző, aki szerint a szakmabeliek férfipártinak tartják a regényt.

Tamás Kincső saját bevallása szerint azért írt, hogy bebizonyítsa magának: író. Bár saját életéből merítette az ihletet, a regény nem róla szól. Egyfajta valóságot írt meg a generációk közti különbségről, mert „végig kellett néznem, ahogy szüleim nem értik, miért él bátyám Amerikában”. Éppen ezért tekinthető bátor tettnek a regény megírása, mert Tamás Kincső tulajdonképpen egy olyan valóságot írt le/meg, amely nem egyezik a szüleiével. És ez talán nem is bátorság, hanem vakmerőség.

Arra a kérdésre, hogy kik voltak gyermekkorának mesélői, Tamás Kincső a világirodalom nagyjait és a magyar klasszikusokat említette, de azt is megtudtuk, hogy novellaíráskor a mai napig Örkényt tartja szem előtt, „mert akkor nem mesélni akar, hanem kalapálni, ütni”.

Tamás Kincső írónőnek a Módos asszony üres kézzel az első igazi regénye, amivel azt szerette volna elmondani a mai idősebb korosztálynak, hogy nagyon is rendjén van az, ha a fiatalok külföldön találják meg a helyüket.

Magyari Izabella