November 13, 2014

Minden költő lusta egy kicsit – Író-olvasó találkozó Szabó T. Annával

Az, hogy ma, Dragomán György író feleségeként egy olyan családban él, amelyben központi téma az irodalom, talán egyértelműnek tűnik, viszont gyerekként más volt a helyzet. Legalábbis ez lenne a látszat. Ugyanis bármilyen furcsa, biológus apja szerettette meg Szabó T. Annával a verseket. Csupán öt éves volt, amikor először találkozott Kányádi Sándorral, büszkén vallja, hogy erről a találkozásról még egy fotó is készült. Többek között ez az élmény is meghatározta Szabó T. Anna az írás felé való orientálódását. De annak ellenére, hogy első kötetének kiadásakor csak huszonhárom éves volt, a kezdeti nehézségek az ő pályáját sem kerülték el.

 

 

Szabó T. Anna (balra) és Makkai Kinga moderátori szerepben

 

Lehet-e költőnek lenni a Szabó névvel? – ez a kérdés foglalkoztatta a leginkább az írásban még szárnyait próbáló Szabó T. Annát. Ebben a kérdésben valamelyest bátorítást jelentett Szabó Lőrinc sikeressége. De az abszolút kedvenc neve azért „zavaróan” előnyösebbnek tűnt. Nemes Nagy Ágnes „behozhatatlan előnyéről” a gyereksereg előtt így vélekedett: „Nemes is, Nagy is – így könnyű verset írni”. Természetesen a korábbi aggályok, benyomások ma már csak vicces megemlékezésként hatnak, ami azért sokat mond a költőnő személyiségéről. Elmondása szerint minden költő lusta egy kicsit – olyan értelemben, hogy kell az a semmittevés, ami megteremti a kellő lelkiállapotot a hangulat átérzésére. S kell az az állapot, amikor például egy verses mese esetén a létrehozott szereplő maga alkotja meg a mese világát.

S hogy ez mennyire megy könnyen? – tették fel a kérdést. Az attól függ. Van vers, ami egy óra, s van, ami három év alatt születik meg. De kell az ihletettség, ami a találkozón is megmutatkozott. Hiszen egy nyelvbotlást követően a költőnő gyorsan s kreatív módon vonta be a gyereksereget a játékba: arra kérte őket, hogy próbálkozzanak a „lisztes cica lábnyom” ludas mondattal. Ezt követően a költőnőnek saját verseit mondták el a bátrabb és vállalkozó szellemű kisiskolások. Majd kérdések sorával ostromolták a világukhoz most már még közelebb álló alkotót.

November 18, 2023

Vida Gábor kapta az Év Szerzője-díjat a vásárhelyi könyvvásáron

Vida Gábor kapta az Év szerzője-díjat a 29. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron a Magvető Kiadónál idén tavasszal megjelent Senkiháza című kötetéért. A szerző a Gyarmathy János szobrászművész által készített kisplasztikát és a Communitas Alapítvány jovóltából 1 000 eurónak megfelelő pénzjutalmat vehette át a vásár november 17-i gáláján.  „Vida Gábor az egyik legjobb kortárs magyar író. Fontos […]

November 16, 2023

„Megtörtént dolgokról tudunk-e értelmesen beszélni” – interjú Vida Gáborral

Vida Gábor Senkiháza című, az 1936 és 1946 közötti időszakban játszódó, idén tavasszal megjelent új regénye, ahogy a szerzőtől megszokhattuk, egy ízig-vérig Erdély-történet, amelyben van szerelmi bánat, etnikumok együttélése, realitás és fikció. Az Erdélyi lektűr – amint az alcím jelzi – legszívesebben a természetet járó írójával a regénye születéstörténetéről beszélgettünk. A Senkiháza eseményeinek egyik fő […]

November 16, 2023

Olvasójáték: a könyvről való párbeszéd lehetősége

Jubileumi kiadásához érkezett idén a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár olvasásnépszerűsítő játéka. Az Olvasd el, és játssz velünk! már a kezdetekben „közvetítő szerepre” vállalkozott: megteremteni a könyvről való párbeszéd lehetőségét író és olvasó között. Az adhatás gyönyörűsége az, ami ennek a munkának a szépsége – mondja Makkai Kinga, az olvasójáték főszervezője. Vele beszélgettünk. Ha leltárt kellene készíts […]