Lélekporc



Szeretek játszani, de csak úgy, ha a játék komolyan vehető. Mert más rétege van a nevetésnek, ha érzem mögötte, hogy sírhatnék is, te itt leszel. Enélkül a játék csak felület marad, amiben elveszünk. Imola versei játszani hívnak, és megyek, mert a szavak játékában tapintható mindaz, amit azok valóságához keresek. Hogy a kín megszólítható, olyan természetesen, mintha csak át kellene ölelni ahhoz, hogy ne megrendülten álljak, hanem önkéntelenül elmosolyodjak előtte. (Tisza Kata író, interkulturális pszichológiai szakértő)





További hasonló könyvek


Fekete áradat

Ez is csak egy átlagos napnak indult a tengerparton. Aztán véget ért a világ… Mike és Beth a meteorvihar előtti estéig még csak nem is tudtak egymás létezéséről. Az életunt, depressziós filmproducer és az alkalmi munkából élő, kiégett nő véletlenül szomszédok lesznek, majd pár üveg pezsgő és az emberi kapcsolat iránti igényük lángra lobbant köztük […]

Mérleghinta

Újabb rejtélyes bűntények Helsinkiben – a finn Lars Kepler krimisorozata folytatódik… Egy helsinki parkban felakasztott idős asszony holttestére bukkannak. Először úgy tűnik, öngyilkosság történt, de Paula Pihlaja rendőrfelügyelő gyanút fog, úgy érzi, valami nem stimmel az eset körül. Hamarosan előkerül egy másik áldozat is. A kötélen kívül mindkét tetthelyen van még egy rendkívül különös nyom: […]

Desertum

Vincze ferenc regénye tíz év után második kiadásban jelentkezik. A Desertum az emlékezés és a felejtés dinamizmusával játszik, hiszen a kettő egyszerre működik: emlékezünk, ugyanakkor felejtünk, és tisztában vagyunk azokkal a részekkel is, amiket elhallgatunk. .Sőt, fennáll a gyanú, hogy az az igazán fontos, amit nem mondunk el. Vincze Ferenc regényében különböző nemzetiségű nagyapák (kettőnél […]