Hamletomán vallomás a 20. Nemzetközi Könyvvásáron
Kedves Marosvásárhelyi Könyvbarátok!
Nagyon megtisztelőnek tartom, hogy a 15. önálló kötetem az idén részt vehet a nagy múltú Marosvásárhelyi Könyvvásáron. A Szereptudásra vagy rögtönzésre – Demeter András a s(z)ínen című monográfia a sajátos nézőpontú „Hamletomán Te(a)tralógia” 3. része. A látásmódomat mostanában meghatározó Shakespeare-dráma voltaképp az emberi jellem katedrálisa; „Hamlet” pedig számomra a legteljesebb értelemben vett Színházi Ember szinonimája. Ezért is választottam ennek a könyvnek a témájául Demeter András különleges életpályájának 2006-ig terjedő szakaszát. A marosvásárhelyi születésű színművész, az általa tíz éve irányított temesvári magyar színház előadásában ugyan a Királyt alakította 2003-ban, ellenben egy magyarországi kritikus méltán nevezte Claudius-alakítását a „dán királyfi egyik lehetőségének” a budapesti Nyugati pályaudvaron. Nem véletlenül fémjelzi hamletológus szemléletű könyveim mindegyikét a címlapon Demeter András „király Hamletje.”
A 24 éves korában – Romániában először pályázat útján – színigazgatóvá kinevezett friss diplomás színész még csak 23 éves volt, amikor megfogalmazta színházvezetői elképzeléseit, amelynek alapján 1993-ban, a Temesvári Csiky Gergely Színház élére állították. A mindenkori egyetemes színháztörténet legfiatalabb állami színdirektorának és a nemzetközi hírűvé vált Csepűrágó Fesztivál megalapítójának művészeti pályafutását ezen kívül is számos érdekesség jellemzi. Például mindeddig három (sőt, a zene nyelvével együtt immár négy) nyelven játszott Shakespeare-főszerepeket. De mindez önmagában csak kultúrtörténeti kuriózum volna, ha nem lenne olyan felmutatható sikersorozat mögötte, amiért – mint egy rendes hamletológus „Horatio”-hoz illik – érdemes „meggyőznöm felőle és igaz ügyéről a kétkedőket". Ez a könyv tehát az ízig-vérig színházi ember Demeter András temesvári korszakának legszebb eredményei mellett, a színész-rendező Hamlet-alapú alakításait elemzi, miközben a vásárhelyi magyar színművészeti főiskolás szakdolgozatának több passzusát idézve rávilágít a hamleti játékstílus gyökereire.
Nagyon sajnálom, hogy személyesen nem lehetek jelen Marosvásárhelyen, ezért csak gondolatban helyezhetek el virágot a református temetőben arra a sírra, ahol a 33 évesen eltávozott Demeter Éva nyugszik, akinek volt bátorsága egyedül is világra hozni a kisfiát; és mellette az a csodálatos Nagymama, aki a teljesen árván maradt, ötéves szerelemgyermeket olyan Emberré nevelte, hogy a magyarul is olvasó bukaresti rendező, illetve néhány magyarországi „civil” egymástól függetlenül, mégis egybehangzóan jelentette ki: Demeter Andrást példaképül kellene állítani a fiatalok és idősebbek elé. Hiszen akkor is igazi emberi tartással, tisztességesen, színnel és ésszel s a lehető legjobban alakítja a ráosztott aktuális szerepet, ha az éppen színházon kívüli.
Darvay Nagy Adrienne
színháztörténész író
