Gyerekkönyvillusztrátorok a vásáron
„Bezzeg a mi időnkben.” Számtalanszor hallottuk már ezt a kijelentést gyerekkorunkban idősebb rokonainktól, szomszédainktól de még a szüleinktől is. Sosem tetszett. Most azonban mégis ezzel lehetne a legtalálóbban jellemezni a különbséget a mai gyerekeknek szánt könyvek és a mi gyerekkönyveink között. Kedvencem volt a Kék, a Piros és az Ezüst Mesekönyv, így visszatekintve huszonév távlatából, a most kaphatóak valahogy gyerekközelibbek. Nem a betűkkel volt a baj, a mesék működtek, a kész könyv volt vérszegény, a mostani gyerekkönyvekhez viszonyítva. Melyek nemcsak a történetmesélésben igazodnak a mai gyerekekhez, hanem illusztrációikkal is. De fogalmazhatunk úgy is, hogy a mostani gyerekkönyvekben vannak, kicsiket és nagyokat egyaránt lenyűgöző illusztrációk.
„Egy könyvnek tárgyként is meg kell állnia a helyét. Én hiszem, ha a gyerek kezébe egy szép, igényes könyvet adunk, azáltal fejleszteni tudjuk az ízlését, és hozzájárulunk ahhoz, hogy a gyerekből egy kifinomultabb felnőtt legyen” – mondja Kürti Andrea, gyermekkönyv – illusztrátor, akinek a rajzai talán minden erdélyi gyerek számára ismerősek. A 23. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron a most megejelent Bodzabél (László Noémi), Az összecsukható nagymama (Szőcs Margit) és Kutyából szalonna (Lackfi János) című gyerekkönyveknek ő az illusztrátora, de az ő kézjegyét viselik a Madarász Béni, avagy az űrparittyás ajándéka, Monyómesék, Monyónyár, Erdélyi gyermekenciklopédia című gyerekkönyvek illusztrációi is.
Kürti Andrea inkább dekoratív, stilizáltabb formákkal dolgozik, és saját bevallása szerint a rajzai kissé melankolikusak, amit sokszor számon is kérnek tőle. „A boldogság és a szomorúság nem állnak olyan távol egymástól, ahogy mi azt gondoljuk. A szomorúság épp olyan értékes számomra, mint a boldogság. Én egy nyugodt ember vagyok alapjába véve, viszont maga a munkafolyamat a feltörő örömtől a legnagyobb dühig, mindent képes kiváltani belőlem” – magyarázza az illusztrátor, aki azt is bevallotta, hogy sokszor „elszakad” a valóságtól, összefolynak a napjai, mivel teljesen beleéli magát az éppen aktuális munkájába. Ha viszont kikapcsolódásra vágyik, akkor az ausztrál rögbiválogatottat nézi. Rajzaival inkább a nagyobb korosztályt célozza meg, mintsem a kicsiket, viszont fontosnak tartja azt is, hogy a felnőttek is élvezetesnek találják és rácsodálkozzanak a betűk által teremtett történet mellett arra a képi világra, amellyel ő maga nyújt kapaszkodót a kisebbeknek a mese értelmezéséhez.
Orosz Annabella a Vajon nagyi és az aranyásók könyvbemutatón
A 23. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron felvonultatott gyerekkönyvek másik népszerű illusztrátora Orosz Annabella, akinek egy új munka kezdete mindig izgalmakkal és kihívásokkal teli. „Mindig kihívás számomra az, hogyan mondjak el úgy dolgokat, hogy ne mondjak el túl sokat, mert fontos meghagyni azt a világot, amit az író megteremt” – fogalmaz az illusztrátor, aki arra törekszik, hogy rajzai olyanok legyenek, mint egy színpadi jelenet, amelyben mindennek megvan a jelentése. Arra a kérdésre, hogy milyen egy jó illusztrátor, határozott választ – szerinte minden illusztrátornak megvan a saját receptje, ami szerint dolgozik, rajzai örömet szereznek, de nevelnek is. Na de, hogyan tölti szabadidejét egy könyv – illusztrátor? „Rajzol” – nevette el magát Orosz Annabella. „Az az igazság, hogy az utóbbi néhány évben, sokan úgy ismernek, hogy „mindjárt visszahívlak.” Sokszor le kell mondanom találkozókat, mert rajzolnom kell, és nem csak kell, akarok. Imádom, amit csinálok” – mondja a vásáron kapható a Vajon nagyi és az aranyásók (Szabó Róbert Csaba), a Városi állatok (Demény Péter) és a Fény Sebestyén (Kertész Erzsi) című könyvek illusztrátora.
Magyari Izabella
