Gálfalvi: Szőcs Kálmán ennél többet érdemel
Szőcs Kálmánról kérdeztük Gálfalvi Györgyöt, aki „bizalmas baráti viszonyban” volt a fiatalon elhunyt költővel.
– Mit jelent Önnek a Szőcs Kálmán emlékest?
A versemlékeimet. Felelevenítettem magamban, hogy mit jelentettek ezek a versek akkor, amikor először találkoztam velük. Egy részüket írásban olvastam, de több verset ezek közül a szerző előadásában hallottam. Nagyon bizalmas baráti viszonyban voltam Szőcs Kálmánnal, egyik legközvetlenebb barátom volt életemben. És ez nem is megtiszteltetés volt, hanem egyszerűen a baráti érintkezés eszköze, hogy leültünk egymással szemben és verseket mondtunk. Verseket mondtunk másoktól, elsősorban József Attilától és ezek közé a versek közé a lehető legtermészetesebb módon iktatódtak be a Szőcs Kálmán versei. Most elmondhatom, hogy van egy noteszem, amelyben Szőcs Kálmán kézírásával van néhány vers, olyan vers is, amelyet még nem is közöltem. Valamit közöltem, néhány évvel ezelőtt, a kéziratból, amit rögtönzött egy pohár ital mellett. Mert hát lakása neki ugyan volt, de inkább kocsmákban éreztük jól magunkat. Ott találkoztunk, ott beszélgettünk. Tehát hogy nekem mit jelentettek ezek a versek, mik voltak azok a szempontok, amely alapján választottam? Ezek az emlékek. És ellenőriztem magam most, hogy újraolvastam a verseit és kiderült, hogy valóban azok a versek állnak a legközelebb hozzám, most is 2017-ben, amelyek 1960-tól kezdve haláláig 73 augusztus 20-ig amit hallottam tőle.
– Ez az előadásmód megelevenítette az ön számára Szőcs Kálmánt?
Meg, én nem ezen a hangon hallom, hanem a Szőcs Kálmánén egyrészt, másrészt a saját hangomon hallom. Viszont nagyon örvendtem a megzenésített verseinek és nagyon gratulálok a szerzőnek, teljesen talál, és nem volt disszonáns, beleillik abba a hangfekvésbe, de pontosabban abba a szájtartásba amelyben én Szőcs Kálmánt hallom.
– A magány, az édesanyja hiánya, a fájdalom-gyengeség, talán a legjellemzőbb motívumok a költészetében. Ez ma egy olyan személynek az életében, aki nem ismerte mit tud közvetíteni?
Elsősorban azt, hogy a saját magányunkkal magunk kell megküzdenünk, de tudatosítva azt, hogy magunkra vagyunk utalva. De mindig tudatosítani kell, hogy a mi mögött mindig van egy mi. Szőcs Kálmán költészetének egyik alapmotívuma a közösségre való vágyakozás. És a közösség keresése, tehát ebben az elidegenedett világban, amiben élünk, Kálmán valószínűleg azt mondaná, hogy az ember sosem lehet eléggé pesszimista, mert hát ez jött be, a magunkra utaltság. Ugyanakkor biztos vagyok benne, ismerve Kálmánnak nem csak a személyes titkait, hanem alkati titkait, hogy sohase szűnt volna meg közösséget keresni és talán talált is volna időnként, nem állandóan. Mindenesetre nem tudom befejezni anélkül, hogy ne mondjam el, hogy mennyire elkeserít, hogy ezen az estén ilyen kevesen voltak, és mennyire elkeserít, és nagyon kérem ez hangozzon el, hogy Kálmán, amikor szeptember 18-án 75 éves lett volna, akkor egy szó sem esett se sajtóban, se rádióban egyáltalán arról, hogy itt élt egy költő, ki 75 éves lenne, és ki talán többet jelent számunkra, minthogy elfeledkezzünk róla.
Hamar Mátyás Ruben
