„Felfele is el lehet hagyni az országot”
Molnár Vilmos „minimeséket” tartalmazó kötetének bemutatóján, habár székeken ültünk, mégis úgy érezhettük magunkat, mintha egy utazáson vennénk részt. A Nemzeti Színházból a könyvvásár elutazott a Marosvásárhelyi Rádió stúdiójába berendezett, almákkal díszített, hangulatosan bevilágított térbe, ahol a szerzővel a kötet szerkesztője Domokos Zsófia beszélgetett, illetve Ila Gábor zenei szerkesztő fokozta a meghittséget némi zongorajátékkal.
Nem csak a térbeli élményünk volt az utazás, hanem Molnár Vilmos élettörténetében is kalandoztunk egy kört, akinek lételeme a folyamatos továbbállás, cikázás különböző állapotok és helyszínek között. Számára ez jelentette és jelenti mai napig is a szabadságot: fiatalon dolgozott bányában, lakatosként, ácsként, kerámia műhelyben, de sehol sem tudott igazán „leragadni”. Közben folyamatosan közölték írásait a hazai lapok, de a bohém irodalmi életre sem vágyott igazán. Mindig a mozgás érdekelte, a kaland, az, ami kizökkenti az ingerszegény környezetből. Az 1980-as években, a szocializmus legnehezebb éveiben, mivel nem hagyhatta el az országot oldalirányban, barátaival a hegyekben tartózkodtak – amikor csak tudtak – mert „ott más törvények uralkodnak”, az ember kiszakadva, némileg szabadnak érezhette magát.
Az írásban is a változatosság és a kaland érdekli. Műfaj szempontjából is: versekkel kezdte, terjedelmesebb prózai műveket Bodor Ádám hatására kezdett el írni, akinek egyedi, „szertelen” stílusa „felszabadítóan hatott” rá. Bevallotta, hogy ha írásról van szó, akkor a valóságban megtörténtek kevésbé inspirálják, mert „az élet megírta már”, nem szeret krónikás lenni, ezért inkább a „mi van ha” feltevések érdeklik. Ezért is esett a választás a mese formájának alkalmazására, amelyekből egyfajta modern kori fabulák születtek. Persze nem királylányokat és állatokat kell elképzelni ezekben a mesékben, mert Molnár Vilmos saját tapasztalatairól, környezetéről ír, „a mesék segítenek egy más látószöget” nyújtani. (Pár cím: Mese az anyagcseréről, Mese a szemöldökről, Mese a műfogsorokról)
A kötet két mesés alfejezetei ((Mi)Csoda dolog ez?, Rendhagyó mesék felnőtteknek, Minimál mesék) mellett egy újabb izgalmas „utazás-kísérletet” és „mi van ha?”-játékot kínálnak a Továbbírt történetek, amelyekben a szerző Gárdonyi Géza A barboncás című írásának, illetve Bodor Ádám két novellájának alapszituációját folytatva kerekít más történetet a meglévőkből.
Kár volt lemaradni erről az egy órás utazásról, mert a végén búcsúajándék is járt: a mindenki kapott poggyászába egy ajándék „szertelen történetek, rendhagyó mesék”-kötetet a poggyászába, amely A legfelső stáció főcímmel jelent meg idén a csíkszeredai Bookart kiadó gondozásában.
Németh Szabolcs Előd