„Feketekalaposan” nyitották meg a könyvvásárt
Marosvásárhely központja egy erdélyi nagyvároshoz képest nyugodt képet mutat, a buszmegállóban néhány tucatnyian toporognak, a járdákon egymást kerülgetik a járókelők, van, aki céltudatosan sasszézik a Színház-tér felé. 25 év után azt mondhatjuk, rögzült ez már a vásárhelyiekben és nemcsak. A könyvvásár (könyvfesztivál) zajlik a marosvásárhelyi kultúrpantheonban, ahova minden évben másképp igyekeznek becsalogatni a könyvbarátok mellett azokat is, akik eltávolodtak vagy csak most közelednek a nyomtatott betű felé. És sajnos, van akit megcélozni.
Fotók: Barbócz Zsolt
A scena9.ro portál nemrégiben közzétette a tavalyi évre vonatkozó kulturális barométert, amely megdöbbentő sarokszámokat tartalmaz.
* 2018-ban a romániaiak 50 %-a semmiféle kulturális eseményen nem vett részt
* 76%-uk soha nem járt könyvtárba
* 79%-a naponta néz tévét de csak mindössze 9%-uk olvas napi rendszerességgel (könyvet és nem Facebook-üzeneteket)
* 62%-uk soha nem járt múzeumban, nem vett részt kiállításon
* 61%-uk soha nem nézett moziban filmet.
Ilyen körülmények között negyedszázadon keresztül megmaradni és évről évre fejlődni, több látogatót vonzani, több könyvet eladni, kész csodával ér fel.
Az idei csoda ma kezdődött (a szervezés több hónapja tart, de most vált látványossá) és vasárnap délig tart.
„Feketekalaposan” expresszív, „eltorzultan” modern és kellő mértékben humoros produkcióval nyitotta meg kapuit a 25. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Macaveiu Blanka koreográfus irányításával a Navarra Dance gyermekei „A könyv bűvöletében” című produkciójukat mutatták be, és nyitották meg a szó legszorosabb értelmében a könyvünnepet.
Négy napunk van megérteni, hogy mitől olyan erős a kötődés Marosvásárhelyen a könyvek és az irodalom iránt. Mert mi ha nem kötődés az, hogy négy napon át szinte mozdulni sem lehet a színház előcsarnokában, akkora a tumultus. Mindenki könyvekre sóvárog, kiadványokat lapoz, a szerencsésebbek magukhoz szorítva „menekítik” a könyvespolcukra. Semmi sincs veszve – bólogatunk megértően, csak olyan, mintha egy kis szigeten lennénk, amely annál jobban virágzik, minél jobban csipkézik partjait a hullámok.
Balázs Imre József: Tíz mondat arról, hogy hol van az irodalom
1. Az irodalom ott van a könyvben, a könyv ott van a könyvvásárban, az irodalom tehát ott van a könyvvásárban.
2. Az irodalom ott van a könyvvásárban, de az irodalmat nem lehet megvásárolni, mert az irodalom nem adja olcsón a bőrét.
3. Az irodalom ott is ott van, ahol nem a könyvvásár van, lehet, hogy épp egy táncmozdulat repíti a magasba, vagy egy buszmegállóban várakozik, ahová egy olyan busz érkezik, amelyik egy életben csak egyetlenegyszer jön, rendszámtábláján hangyák rajzanak, újabb és újabb feliratokat kirakva.
4. Az irodalom ott van egy buszon zajló beszélgetésben, egy elejtett s a szekrény alá gurult szóban vagy abban a mozdulatban, ahogy kikotorják a szekrény alól.
5. Az irodalom ott van egy dalszövegben, amit két szerelmes egyszerre hallgat, s közben ugyanarra gondolnak akkor is, ha több száz kilométer választja el őket egymástól.
6. Az irodalom ott van a figyelemben, amellyel megyünk az utcán, s amely nélkül soha nem is jönne velünk szembe senki.
7. Az irodalom ott is van, ahol nem keressük, akkor is ránk köszön, ha éppen a színház előcsarnokának padlókövéből szólal meg.
8. Az irodalom ott van minden kiránduláson, amit egy felhőben teszünk, akár gyalog megyünk épp egy hegyiösvényen, akár léghajóval, akár képzeletmeghajtású járművekkel.
9. Az irodalom ott van, ahol egy esernyő, egy varrógép és egy boncasztal váratlanul találkoznak, majd elmennek együtt meginni egy limonádét.
10. Az irodalom nem ott van, ahol várod, hanem mindig máshol, csavargás közben – de csak azért csavarog, hogy érdemes legyen a keresésére indulni.
