„Fekete Vince tudja, hogy mi a vers”

A kézdivásárhelyi költő munkásságát és egyben legújabb kötetét a szintén kézdivásárhelyi származású Markó Béla méltatta, míg Gáspárik Attila színművész a kötet verseiből adott elő.
A világháború után egyre népszerűbbé vált az a nézet, miszerint a művészet és a költészet meghalt, ezt hangoztatta Székely János, marosvásárhelyi költő is. Markó Béla szerint azonban a tételmondat akkor lenne helyes, hogyha egy olyan dolgot értenénk a költészet alatt „ami elindult valahonnan” mert „az el is fog jutni egy végpontba”.

Fekete Vince

Fekete Vince esetében nincs erről szó, hiszen egy-egy régiből, már meglévőből kiindulva mindig új utakat próbál ki. Markó Példaként hozta fel a Csütörtök című verset amely tulajdonképpen egy Dsida-parafrázist. A mai állapotokat tekintve „lehet, hogy már nincs nagycsütörtök, lehet hogy már csak csütörtök van” – mondta. Hozzátette: „Fekete Vince a cáfolata számomra minden olyan gondolatnak, amely szerint a költészet meghalt. Az ő verseiben iróniával elegyülő fájdalom jelentkezik. Fekete Vince tudja, hogy mi a vers. A vers az kép, a vers az érzelem”.

Markó Béla méltatta a kötetet

A könyvbemutatón Fekete Vince verseiből Gáspárik Attila, a Marosvárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója olvasott fel.

Gáspárik Attila

Fekete Vince az elmúlt három évtizedben mindenekelőtt költőként futotta be nagy pályát (Parázskönyv, 1995, Ütköző, 1996, A Jóisten a hintaszékből, 2002), de figyelemre méltóak tárcanovellái (Udvartér, 2008), de maradandót alkotott a gyermekirodalom terén is (Piros autó lábnyomai a hóban, 2008, Csigabánat, 2008). Jelentős ugyanakkor a szerkesztői, tehetséggondozói és irodalomszervezői tevékenysége is.

Szöveg: Hamar Mátyás Ruben
Kép: Deák Zsombor