Északi hangulatú mese a barátságról

Mikor boldog az író? Jó beszélgetésfelütés, ha több mint száz 10-11 éves körüli gyerektől várjuk a választ egy író-olvasó találkozón. Jelen esetben Kiss Noémi, aki a 2021-ben megjelent A bálna és a srác című regényével érkezett a 28. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra, a gyerekek többsége pedig az Olvasd el, és játssz velünk! vetélkedő résztvevőiként találkoztak a szerző kötetével.

Na és akkor, mitől boldog az író? Mit gondolnak erről a gyerekek? Hát például, ha olvassák a könyveit, ha írhat és befejezhet egy alkotást, ha rajzot kap a gyerekektől, vagy éppen utazhat. Például az Északi-sarkra, ahol bálnákat lát. De könyvben is utazhat, átléphet azon a kapun, amely egy teljesen új birodalomra nyílik. És ha az északi utazás áthajózik azon a képzeletbeli kapun, akkor olyan könyvek születnek, mint A bálna és a srác.

Hogy miről és kiről szól a könyv? Egy kis pöttöm Cérnasrácról, aki korábban jött a világra a vártnál, aki annyira picuri volt, hogy elfért édesapja ingujjában. Aki nem szerette, ha Cérnának hívták, de nem volt bátorsága ezt elmondani, csak kötelességtudóan végezte a dolgát. Ahhoz viszont volt bátorsága, hogy világgá menjen, hogy barátságot kössön a cserfes, kicsit duci kislánnyal, Lídával, egy csapdába esett fókával, egy törött szárnyú kormoránnal, és a világ legszelídebb bálnájával, hogy felkeresse az óriások földjét, és kiszabadítsa Lídát.

Miért az Északi-sarkon játszódik egy magyar írónő regénye, és miért egy ilyen ici-pici fiúról? Családi történetek állnak a háttérben. „Abban a szerencsében volt részem, hogy eljutottunk a családommal az óceán partjára. Kihajóztunk a nyílt tengerre és így részt vehettünk egy valódi bálnalesen” – meséli az írónő. Bevallása szerint kicsit ijesztő is volt az utazás, a bálna majdnem a hátára vette a hajójukat, mégis egy életre szóló élménnyel, valamint a bálna és a srác barátságának ötletével, fantáziaszálaival ért partot.

A pöttöm kis Cérnasrác alakját – aki joggal nevezhető akár Babszem Jankó, Hüvelyk Matyi, Pöttöm Panna vagy akár a bibliai Jónás rokonának – pedig gyakorlatilag az ő koraszülött egy kilós kisfia ihlette, aki „akkorka volt, mint egy tejesdoboz, ma pedig dzsúdóbajnok.”

Tulajdonképpen a család, az anyaság megtapasztalása, a saját gyerekeivel való együttélés, az ő meseigényük, beszélgetéseik, nyelvhasználatuk volt az, ami Kiss Noémit a gyerekirodalom fele terelte. Mint oly sok író, ő is a gyerekeivel együtt lépett be felnőttként ebbe a különleges világba, és kezdett el gyerekeknek írni. Azóta jobban figyel a gyerekek kommunikációjára is. Törekszik megragadni, írásaiban visszaadni a gyermeki logikát, beszédstílust, gondolkodásmódot. Meglátása szerint nagyon gazdag és változatos, humoros, lényegretörő és friss a gyerekek nyelve, és ezt kell megtalálni, igényesen beemelni a szépirodalomba, ha azt akarjuk, hogy gyerekeink élvezettel olvassanak.

Hogy mennyire sikeres az írónő ezen törekvése? Közeli kontrollcsoport jelez erről is. Barátai, gyerekei ugyanis folyamatosan visszajeleznek a készülő mű kapcsán, sokszor változtat is a tanácsukra, utóbbiak a már nyomtatásba megjelent kész mű kapcsán is fogalmaznak meg kritikát „amit már nem olyan egyszerű elfogadni” – vallja be az írónő.

A Molnár Jacqueline által illusztrált kötet 2 év alatt készült el, és bár az írónő szándékában áll folytatni a történetet – feltételesen beszélgetett is a gyerekekkel a folytatás lehetséges irányairól is – a közeljövőben nem tervez gyerekkönyvet írni, jelenleg az alig két napja megjelent Karácsony a Dunán című novelláskötetére koncentrál.

(Szöveg: Farkas Katalin / Fotók: Kilyén Zsolt)