„Egészen más formában is lehet alanyi egy szöveg” – villáminterjú Grecsó Krisztiánnal

A Vera különlegessége, hogy címadó hőse a Jelmezbál című könyvedben már szerepelt, mintegy onnan írtad át és vissza az ő gyerekkori történetét. Ez a fikció önálló élete? Olyan erős lett ez a figura, hogy külön könyvet kért magának?

Egyszerűen csak megszerettem a figurát, és persze ennek magánéleti okai is vannak, hiszen bizonyos értelemben közös, de legalábbis keresztezi egymást a sorsunk Vera figurájával. Így aztán a Vera mégsem egy spinoff, vagy hogy szebben mondjam, oldalhajtás, hanem egy önálló regény, amit talán árnyalhat az az öröm, hogy a Jelmezbál is alakít, torzít, árnyal az értésén.

Mintha pályád újabb szakaszában (a Jelmezbállal kezdődően) eltávolodtál volna az önéletrajziságtól, illetve közvetettebb lett. Innen nézve kifejezetten felszabadító lehetett a Vera tematikája, perspektívája, epikai játéklehetősége.

Tágítottam rajta. A mániáim megmaradtak, azoktól nem tudok szabadulni, továbbra is a család, az identitás, a gyökerek és a hagyomány a legfontosabb a számomra. De engem is felszabadított, hogy egészen más formában is lehet alanyi egy szöveg. Mondjuk úgy, hogy egy kislány az én szorongásaimat, kényszerességemet, szeretetvágyamat kapja. Vagy, hogy a szeretett városomba és gyerekkorom évtizedébe kerül. Még sok „saját drámám” van, vannak alanyi tereim, de talán azok is könnyebben válnak témává, ha tudom, többféle útjuk van, és akár teljesen más formában is újjászülethetnek.

Érvényes gyerekfigurákat megírni, úgy hogy gyermekségük és önálló személyiségük egyszerre maradjon meg és legyen meglátható, kihallható, alighanem az egyik legnehezebb, legizgalmasabb írói kihívás. Megtalálni a nyelvet, a látószöget, a lélektan érvényességi körét. A regény írása mellett alkalmaztad színpadra A Pál utcai fiúkat. Ez a párhuzamosság jelentett valamit a Vera megalkotásakor? 

Hogyne, kifejezetten nagy hatással volt rám, nem véletlenül lett a könyv zárómondata a Vera egyik mottója. Nagyon izgat a Pál utcai poétikája. Szerintem az nem ifjúsági regény, csak az is. Van olyan olvasata. Az egy nagyon fontos korrajz, társadalomkép, egy világ bukásának a története, ahogy léket kap a polgári-eszme, és szivárogni kezd az ipari gyűlölet. Akkor is, amikor a fiúk ironikus tükrében, édes-komikus túlzásaival látjuk a század elejének világát, akár a Nemecsek haláltusájakor megrajzolt szívszorító dráma és társadalom-kritika. Én látszatra ennél kisebbeket fogtam, de egy apa-fiú viszony traumáját is lehet egy nagy társadalmi elhallgatás tükrében nézni, és itt bizony, Vera fejlődésével az szakad fel, az édesapa és a nagyapa évtizedes bánata.

Fontos a regényed tárgyi hitelessége, hogy ne kulissza legyen 1980, hanem az akkori valóság. Mennyire használtad fel saját emlékeidet és mennyire kutattál a korszak szokásai és mindennapjai után?

Mindig óvatos vagyok a kutatással, illetve szívesen olvasok hozzá és keresgélek, főleg, ha találok is valamit, de ahogy Esterházy mondta, utána alázatosan és kreatívan felejtek, mert az olvasót nem érdekli, mennyire voltam alapos, és azt sem tisztem bizonygatni, hogy ismerem a kort. Csak a szöveg számít, Vera, az ő nézőpontjából mennyi látszik. Ilyenkor néha kifejezetten izgalmas dolgok mennek a kukába. De örültem, hogy a Nagyáruházban működő koktélbárt be tudtam csempészni a regénybe.

Fotó: Szilágyi Lenke

Az elmúlt években visszatértél a versekhez is. Ha fentebb az önéletrajziság, öntörténetiség távolságáról volt szó, itt a személyesség, a közvetlenség a meghatározó. Tavalyi betegséged mintha ezt nyomatékosította is volna. Mi a belső viszonyod a lírához? Mit jelent most a költészet?

Nagyon alanyi kötet lesz a Magamról többet. A Balázsolás ciklus a tavalyi évem nagy küzdelmét dolgozza meg és fel, Babits költői örökségének, megmaradt némaságának (Beszélgető füzetek) és megmaradt hangjának (Esti kérdés) játékos termében. A címadó ciklus pedig az apává válás redőit hajtogatja fel, aztán húzza újra egymásra. És persze benne lesznek az énekelt vers formában már magukat megmutató darabok is, melyeket Dés László, Beck Zoli meg Egyedi Peti, Szabó Balázs, Hrutka Robi, Petruska vagy Kollár Laci díszítettek fel.

Szegő János