November 13, 2014

Békebeli 1913 – pezsgős olvasmány

Szerk.: Honnan merítette az ötletet a Békebeli 1913 megírásához?

Hajdú Farkas-Zoltán (HFZ): Megmondom őszintén, hogy a könyv megírásának ötlete egy német könyvből jött. Florian Illies német író 1913: Az évszázad nyara című könyvéből merítettem az ötletet. Először németül olvastam el, és úgy gondoltam, hogy lefordítom magyarra, majd rájöttem, hogy nagyon sok olyan név van, ami a magyar olvasóknak nem jelent semmit, és olvasás közben egyfolytában rá kellett volna keresniük az érthetetlen információkra.  A későbbiekben eldöntöttem, hogy inkább megírok egy könyvet, ahol feldolgozom, hogy mi történt velünk az első világháború előtt. Elővettem szülővárosom, Csíkszereda 1888-1944 között megjelenő Csíki Lapok című újságát, illetve a Budapesten 1908 és 1941 között felbukkanó Nyugatot, hogy magyar történetekkel tegyem színessé a könyvet. 

Szerk.: Zoltán, Ön számított arra, hogy az idei Könyvvásáron elnyeri a szépkönyv díjat?

HFZ: A helyzet az, hogy nem számítottam rá, de reméltem. A bukaresti könyvversenyen a Békebeli 1913 és az Erőtánc elnyerte a Cea Mai Frumoasă Carte díjat, így bizakodtam, hogy Marosvásárhelyen is lesz esélyem.

Szerk.: A színház előcsarnoka tele van jeles magyar írók és költők könyvről vélt gondolataival. Gárdonyi Géza így véli: „Az emberben minden könyv nyomot hagy, jegyet ver a lélekre, mint az obeliszkre a képíró.” Mit gondol, miért hagy nyomot az Ön könyve az emberekben?

HFZ: A Békebeli 1913 alcíme a Lektűr, ami azt jelenti, hogy könnyű olvasmány. Nagyon sok kis történetből, sztoriból áll, így mindenki kiválaszthatja magának azt, ami a legjobban megragadta a figyelmét, tetszését. Gárdonyinak olyan szempontból igaza van, hogy egy leírt történet akkor izgalmasabb, ha az olvasó hozzáteheti azt, ami a gondolatvilágában már létezik. A Békebeli 1913-ban is nagyon sok olyan történet van, amit magunkénak érezhetünk, továbbgondolhatunk, kiszínezhetünk, megfordíthatunk.

Szerk.: Miért ajánlaná az olvasóknak ezt az olvasmányt?

HFZ: A Békebeli 1913-mal kapcsolatban van egy különös ajánlatom. Elsősorban azoknak ajánlanám, akik szombat és vasárnap délelőtt szeretnek kádban fürdeni egy habos fürdővízben, egy csésze teával, kávéval, esetleg egy pohár pezsgővel a kezükben. Másodsorban pedig minden olyan olvasni szerető embernek ajánlom, akit érdekel egy izgalmas és könnyed olvasmány.

 

 

Szerk.: Milyen párhuzamot vonna le az 1913-as év embere és a mai ember között?

HFZ: Az az igazság, hogy akkor nem volt ennyire megviselt az emlékezetük, mert a két világháború előtti emberekben volt egy nagyon erős hit a katasztrófától való félelemtől. Azóta már megélt az emberiség két világméretű hárobút. Most megint azért félnek, mert tartanak a harmadik katasztrófától is. 1913 embere ilyen szempontból sokkal naívabb volt, illetve jobban bízott és hitt a jövőben, nem úgy, mint mi.

 

(Cover image via Pinterest)

November 17, 2019

Vera: a szeretet és titok könyve

Grecsó Krisztánt senkinek sem kell bemutatni. Ugyanez elmondható az író új könyvéről is. A Vera életműben való elhelyezése azonban két táborra osztja az olvasókat. Van, aki tipikus Grecsó-regénynek tartja, mások viszont úgy vélik, az író itt megválik eddig jólbevált receptjétől. A megtévesztő talán, hogy egy kislányt helyez a történet középpontjába, holott eddig felnőtt férfiak szemszögéből […]

November 17, 2019

Jack Cole dalai – részlet

Kovács András Ferenc 1988 és 1995 között, nagyszerű szerepjátékot vállalva, dalok formájában adta közre Jack Cole amerikai költő negyven versét, amelyeket kötetben való megjelenésük után az akkor még színinövendék Fazekas Ernő, Márton Lóránt és Nagy Csongor megzenésítve, egyetlen estébe sűrítve, előadott. Több mint húsz év után, a költő 60. születésnapja tiszteletére, a három színész a […]

November 17, 2019

Markó Béla: A könyves város

Néhány esztendővel a diktatúra bukása előtt Romániában megtiltották számos erdélyi város magyar nevének használatát a sajtóban. Így aztán azok az újságírók, akik nem voltak hajlandók Nagyváradot magyar szövegben Oradeaként emlegetni, úgy írták körül, hogy a „pece-parti Párizs”, ami egy száraz tudósításban eléggé furcsán hangzott, de jól tudták az olvasók is, miről van szó. Kolozsvárt sem […]