Az inga kileng Vásárhelyre
A Földnek eme jól behatárolható helyén, ahol pár napig a KÖNYV az ÚR* – ezen utalás után különösebb magyarázkodás nélkül is érthető már a megszólítás: Barátaim a Könyvben!
Tehát, Drága Barátaim a KÖNYVBEN, már e (valóság támogatta!) fogalom használatának öröme és felemelő közérzete is elégséges volna annak kifejezésére, amit most mondanivalómnak gondolok… De mégis, hadd pillantsunk ki ez oly kellemes, Könyv Uralta térből, hát igen: a politikára, de csakis azért, hogy lopjunk tőle. Könnyű lesz (nem lopni, hanem kitekinteni rá), mert a politikához mindenki ért, a legnagyobb elnyomás közepette is bárki értette – és érti – mit jelent azt mondani, hogy a berlini, varsói, párizsi gyors (ahol felkelések, forradalmak voltak) hozzánk is befut… Mindig vártuk, hogy megérkezzék valamely áhított aktualitású, megváltó, de legalábbis felmentő tartalmakat, változásokat hozó politikai gyors.
Na, és az ingát is értjük, friss napilapból másolom ide: „a politika természetéhez hozzátartozik, hogy időnként kicsit kileng az inga”.
Drága Barátaim a Könyvben, túlzottan – tehát megfelelően és szükségszerűen! – megilletődve ünneplem, hogy már 27. esztendeje létezik nemzetközi könyvvásár Marosvásárhelyen. Ennek a ténynek a jelentőségét akarom kihangsúlyozni, ezért javasoltam, hogy politikai fogalmakat kölcsön véve (lopva?), ezek közéleti súlyával állapítsuk meg, mekkora öröm, micsoda teljesítmény az, hogy 27 éve mintaszerű megbízhatósággal megjön a frankfurti stb. gyors (itt felsorolandó a régi, nagy nemzetközi könyvvásárok listája és menetrendje!). És vele most már rendszeresen érkezik a budapesti gyors is Marosvásárhelyre, és – itt – pár napig a KÖNYV AZ ÚR, minden valamirevaló vásárhelyi- és környéki lokálpatrióta megelégedésére. Mondom ezt úgy, hogy még mindig vásárhely-környéki lokálpatrióta vagyok magam is (mondjuk: fél lábbal?), aki tizenhat évesen kiszöktem a kórházból a főtéri kávéházba Molter Károlyt (= írót!) látni. Számomra ez olyan fontos élmény volt, és maradt, mint mondjuk részese lenni egy enciklopédiának. Hiába később a pipa mögül somolygó Molter csitítása, hogy: ez itt Vásárhely, és „sajnálom, ez itt csak Molter, ő jutott nektek, nem Voltaire”, hiába, mert én VIDÉKÜNK ENCIKLOPÉDIÁJÁT éppolyan fontosnak tartom, mint más vidékekét, mint akár a francia enciklopédiát, amely immáron a miénk is, hiszen Vásárhelyre régóta érkezget a párizsi gyors is. Nem mellesleg: a világ vezetőinek csúcstalálkozóin a voltaire-i jelszavak mellé – az elnöki szemek számára jól láthatóan – Molter enciklopédikus súlyú tanácsát is felírhatnák: „Iparkodj, kisfiam!” (Egyik könyvének a címe.)
Drága Barátaim a Könyvben, ahol olykor a Könyv az Úr, oda befut a voltaire-i, goethe-i, puskin-i stb. gyors is. És most molter-i pipámat szájam másik sarkába áthelyezve „explicitebben” próbálok utalni a politikából kölcsönzött másik fogalomra. Bizony, fontos az az inga. Amely kileng. És visszaleng! Ahová rendszeresen érkezik a gyors, onnan indul is. … Beindulnak az ingajáratok. Vásárhely után nem véletlenül lett könyvvásár Nagyváradon, Kolozsváron, Csíkszeredában. A budapesti Vörösmarty téri „könyv-sokadalom”, a könyvvásárok Győrben, Frankfurtban, Bolognában stb-stb. mind-mind elérhetőek, mert kileng és visszaleng Marosvásárhelyről is az inga.
Most is hallom, ahogy a Vásárhely Környéki Anyai Enciklopédiából süvített felém az ige, amikor igyekeznem (iparkodnom!) kellett: az „egyik lábad itt, másik ott”. Ez a jelszó a dilemmámat is oldja, a fél lábbal vásárhely-környéki lokálpatrióta másik fél lábának is helye van az elérhető nagyvilágban; jár az a sok gyors, és az inga kileng. Különben pedig ahol a Könyv az Úr, mint most Marosvásárhelyen, ott a Könyv Polgárai vagyunk, két lábbal a talajon, a teljesség igényének elkötelezett könyvpatrióták. Akik annak is tudatában vannak: köszönet és elismerés illet a 27 esztendeje érlelt és biztosított közérzetünkért mindenkit, aki tett érte valamit – akár csak jelenlétével, Drága Barátaim a Könyvben.
Szávai Géza
*Marosvásárhely, Nemzetközi Könyvvásár 2021. november 11–14.
Megjegyzés: Szávai Géza szövegét a Vásárlap vezércikkének szántuk, akkor fogalmazta, amikor még a teljesség reményében éltünk.
(A szervezők)
