A könyvgyártás nehézségeiről

Jók, jobbak, kész csodák című beszélgetésen járta körül a kéziratok kezelésének témáját Nagy Boglárka, a Jelenkor Kiadó vezetője és Lövétei Lázár László a Székelyföld főszerkesztője.

„Régi szerzőkből vagy ismeretlen, kézirattal kopogtató kezdőkből van több” – tette fel a kérdést a beszélgetés eléjén Lövétei, hozzátéve: szerinte minden szerkesztő titkon jobban örül egy ismeretlen nagyon jó szövegének, mint egy befutott szerző megszokott minőségű írásának.

A Jelenkor Kiadó vezetője nem készít statisztikát, de emlékei szerint nem számottevő a különbség, viszont vannak érdekességek a kéziratok kapcsán, mint például az, hogy jóval több verset küldenek, mint prózát, illetve sokkal több szöveg érkezik be munkaszüneti napok után.

Lövétei szerint a Jelenkor különleges szerepet vállal a magyar irodalom terjesztésében, ezért azt szerette volna megtudni, hogy miben más, mint a többi kiadó. „A Jelenkor célkitűzése a kezdetektől fogva az, hogy a kortárs irodalom legjavát megmutassa a közönségnek, de emellett az elitizmus mellett nagy figyelmet szentelnek annak, hogy a fiatal szerzőket is felkutassák” – fogalmaz Nagy, aki nem tartja az ő tisztjének a rangsorolást vagy hasonlítgatást, hisz „minden kiadóra szükség van, ezért maradtak fenn”. „Nagyon figyeljük, hogy mi történik az élő irodalomban” – magyarázza a kiadóvezető, de hangsúlyozza, „nem szabad elfelejteni, hogy a könyvkiadás is egy gazdasági vállalkozás”. Ezért minden évben nagy munkát jelent az, hogy a nagy nevek és a (még) ismertlen tehetségek szövegeinek megjelentetése között megtalálják az egyensúlyt. Kiemelte, óriási munka van a könyvek népszerűsítése mögött is, hiszen a rengeteg könyv közül nehéz kiemelni egyet az olvasni vágyó számára. Lövétei egyetértően bólogatva hozzátette: „Terjesztés, terjesztés, terjesztés. Lehet akármilyen jó egy szöveg, ha az nem jut el az olvasóhoz”.

André Krisztina