A költőgyermek esete a bodzabéllel

„László Noémi könyve egységesen tündéri lett.” Ezt mondta Kovács András Ferenc Kossuth-díjas költő a fiatal kolozsvári szerző Bodzabél című könyvéről, majd elmagyarázta, hogy mi minden miatt lehet szép egy könyv.

Már a könyvbemutató elején kierült, hogy – gyerekkori próbálkozásokat leszámítva – László Noémit a kilencvenes évek végén „fedezte fel” Egyed Emese, a Napsugár főszerkesztője. Első versét egyébként a ’80-as években írta, ám ezt akkor nem nevezte gyerekversnek. „Én most se gyerekverset írok, egyszerűen verset írok” – tette hozzá. Úgy fogalmazott, bármikor tudna strófákat gyártani, de nem szeretne, mert ragaszkodik ahhoz, hogy ha verset ír, legyen ihlet is. Elmondta, van egy kis „rádiója”, ami kapcsolatban áll egy csillaggal.

László Noémivel Kovács András Ferenc beszélget

„Sajnos néha van határidő, de nincs adás a rádióban. Olyankor idegesen ülök és várom, hogy tudjak írni valamit. Néha jókor jön, néha késve, néha bezavar a felnőtt adás.”

Kovács András Ferenc elmagyarázta a gyerekeknek, hogy a vers rendkívül szigorú műfaj, mert mindig előre kell írni: télen tavaszra, tavasszal nyárra. Szerinte a legjobb a költészetben, hogy nemcsak a „költőgyermek” szórakozik jól, hanem az összes gyermek, aki olvashatja. Hozzátette: mindenki ír verset egyszer, ami nagyon jó, mert ez azt jelenti, hogy gondolkodnak a világról.

László Noéminek utoljára 2010-ben jelent meg gyerekeknek szóló kötete, a Bodzabél az elmúlt hét év termése felfűzve egy logikai szálra. „Fontos számomra, hogy legyen története, ennek a kötetnek is megvan a szerkezete, hiszen elkezdődik tavasszal, jön a nyár, figyeljük a lehulló faleveleket, télen ért véget. Egyfajta kölyök-kalendárium” – mondta. KAF szerint a Bodzabélen egyértelműen érezhető ez a naptárjelleg, emellett megfigyelhető az átkötések fontossága is „egyik versben például van egy pók, amit a költő átdob a másikba”.

A Bodzabél című kötetet Kürti Andrea illusztrálta, aki azt mondta, nagyon örül, valahányszor Noémi szövegeihez rajzolhat. „Szeretem, hogy nem történeteket mesél, hanem érzéseket ad át. Én is mindig ezt akarom elérni a rajzaimmal, ezért nagyon egy húron pendülünk” – magyarázza Kürti, akinek a munkája annyira tetszett a költőnek, hogy amikor először meglátta az illusztrált könyvet, szóhoz se jutott a csodálattól. „Én meg se nézném a verseket.  Szerintem, aki ezt a könyvet leveszi a polcról és kinyitja, biztosan hazaviszi, pedig még egy sort se olvasott el belőle” – fogalmazott a kötet szerzője.

André Krisztina