Atlasz vállára veszi a holdat

“Arrafele tartunk, ahol a hang az új fény, / a gondolat megreked, és új értelmet kap / a dolgok mélysége.” Ki vagyunk szolgáltatva a világ történéseinek, és szinte semmit nem látunk egészében. Az információ korában a félreinformálás és a manipuláció üli iszonyú torát. A szorongás globális: „rettegünk a patakparti kőtől / de azért felfordítjuk…” Nagy Zalán sorai tűpontosan, finom humorral és ravaszul mutatnak meg valamit közérzetünkből, bajainkból, rögeszméinkből, abból, hogy nincsenek, vagy ha vannak, aligha számítanak már biztos kapaszkodóink önmagunk és a világ megismeréséhez. Sokszor kellemetlenül érzi magát az ember ezektől a versektől, miközben érzi azt is, hogy nem hazudnak. Máskor meg mintha friss levegőhöz jutnánk: „végül csak eljutok oda / ahonnan már többé soha /…/ semmi nem hívhat tovább” Olyan érzelmi struktúrának a lenyomatai, amely minket sem hagy aludni: „sosem volt ennyire / közel és távol, egyszerre, hozzánk, az égbolt” Horváth Benji





További hasonló könyvek


Ulysses

Ulysses/Odüsszeusz figurája az otthonosságra vágyó örök utazó kulcsfontosságú emberi tapasztalatvilágát jeleníti meg. Ilarie Voronca (1903-1946) román szürrealista költő Ulyssese a korszellem részeként mutatja meg az állandó tévelygésben-keresésben-utazásban lévő modern embert. A poéma összegzi a költő életének addigi tapasztalatait, városi és vidéki tájakat, személyes és közösségi élményeket egyaránt megjelenít, és mindezt a költő védjegyévé vált, sűrű […]

Próbaélet

A versírás „állandó vakrepülés, állandó ugrás az ismeretlenbe” mondja Térey János, vagyis a költő olyan ejtőernyős (vigyük tovább: bungee jumpingozó), aki senki által nem kényszerítve felmegy a magasba, ahonnan aztán a mélybe dobja magát, miközben egy hirtelen metszéssel elvágja maga mögött a tartókötelet. Ebben az önként vállalt vakrepülésben igazi zsigeri érintettséget, bensőséges, mélyről jövő kapcsolatot […]

Randevú a Feket nyúlban

Anyahiány és világjárvány; velünk élő gyermekkorunk révült boldogsága és pulzáló sebhelyei; a Ceaușescu-diktatúra vége, ami aztán mégsem bír befejeződni; egyszer csak átjárható földrajzi határok és a lélekben felépülő falak, amelyek sehogyan sem akarnak leomlani. Visszhangos magány. Tófalvi Zselyke könyvében finom és erős regénysűrítmények hullámzanak. Mire kifut a partra az egyik, vagy sziklába ütközve végtelen számú […]