Olvasójáték: a könyvről való párbeszéd lehetősége
Jubileumi kiadásához érkezett idén a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár olvasásnépszerűsítő játéka. Az Olvasd el, és játssz velünk! már a kezdetekben „közvetítő szerepre” vállalkozott: megteremteni a könyvről való párbeszéd lehetőségét író és olvasó között. Az adhatás gyönyörűsége az, ami ennek a munkának a szépsége – mondja Makkai Kinga, az olvasójáték főszervezője. Vele beszélgettünk.
Ha leltárt kellene készíts a vetélkedő elmúlt 10 évéről, mi kerülne bele?
Tíz év, közel tízezer lelkes olvasó fiatal az ország minden tájáról, közel ezer döntőbe jutó gyerek, közel félszáz izgalmas gyerekkönyv, 38 meghívott vendég 1320 jutalomkönyv, több tucat író-olvasó találkozó, rengeteg beszélgetés, találkozás, sok szóban vagy írásban kifejezett köszönet gyerekek, szülők, tanárkollégák részéről, és megszámlálhatatlan boldog pillanat.
Egy vetélkedő megszervezése nagy munka. Idén is több mint 200 csapat jelentkezett az olvasójátékra. Ha csak arra gondol az ember, hogy ennyi gyerek munkáját végignézni, értékelni mennyi időt, energiát feltételez, adja magát a kérdés: mi motivál téged abban, hogy ennek a munkának az oroszlánrészét vállald?
Mint említettem, rengeteg pozitív visszajelzés érkezik a gyerekek, szülők, pedagógusok részéről. Már az első években nagy örömmel üdvözölték a kezdeményezést. Feltehetően az olvasás népszerűsítésének egy vonzó alternatíváját látták benne, amelyet szívesen támogattak, így lelkesen bekapcsolódtak játékunkba. A vetélkedő megszervezése és lebonyolítása számomra kettős örömforrás: egyrész nagy elégtétel látni a gyermekek arcán az örömöt, a lelkesedést, hogy találkozhatnak a szerzőkkel, hogy dedikáltathatják könyveiket, másrészt az is nagyszerű érzés, mikor meglátod egy-egy író-olvasó találkozó után a meghívott írók arcán a boldogságot. Az olvasó ugyanis akkor boldog, ha olvas, majd találkozik a szerzővel, az író akkor boldog, ha írhat, ha műveit olvassák, és ha találkozik az olvasóival. A szervező viszont akkor boldog, ha látja, hogy író, olvasó egyaránt boldog, hiszen övé a „közvetítő szerep”: megteremteni a könyvről való párbeszéd lehetőségét író és olvasó között.
Hol van ebben a vetélkedőben az olvasó Makkai Kinga?
Már kamaszkoromban rajongásig szerettem olvasni. Természetesen sokan vagyunk így ezzel. Abban az időben az olvasás a legnépszerűbb szabadidős tevékenységnek számított. Ma sincs ez másképp. Ezt az olvasási szenvedélyt szeretném átadni a mai generációnak. Az adhatás gyönyörűsége, ez az, ami ennek a munkának a szépsége, ez az, ami meghatározza a tanári hitvallásomat, ez az, ami arra buzdít, hogy tegyek valamit az erdélyi gyerekközösségért. Felkelteni az olvasás, az irodalom iránti vágyat, és miért ne, a világ szépségének a könyvek általi felfedezését, talán nincs is ennél szebb dolog a világon, hiszen, ahogy Adam Kennedy írta: „A könyvekben minden benne van. (…) az olvasás maga az élet”.
Talán lassan tekinthetjük mozgalomnak a 10 éves olvasójátékot. Szerinted mi ennek a legnagyobb eredménye?
Az olvasóverseny legnagyobb eredménye a több ezres olvasótábor, olvasóközönség, amit tíz év alatt sikerült felépíteni. Ezen kívül természetesen más jelentősége is van a vetélkedőknek, mint például a pedagógus munkájának kiegészítése, segítése. Az utóbbi évtizedekben felértékelődött a nemformális és informális nevelés jelentősége, vagyis az iskolai oktatásnak hasznosítania kell, be kell építenie az iskolán kívül eső nevelő hatásokat. Egy olyan kulturális rendezvény, mint a könyvvásár, valamint a vásár keretében szervezett olvasásjáték olyan lehetőségeket kínál az olvasóvá nevelés terén, amelyet kár lenne figyelmen kívül hagyni. Kétségtelen, hogy az olvasóvetélkedő olyan mintát nyújt, amelyet a későbbiekben helyi szinten, a pedagógusok a saját intézményeikben is megszervezhetnek, másrészt nagyszerűen hasznosíthatják ezeket a tapasztalatokat az intézményes oktatásban, lásd például a szövegértő képesség, olvasóvá nevelés, az élményalapú irodalomoktatás. De bizonyos kényes nevelési kérdések során is, akár az iskolai bántalmazás kezelése vagy a másság elfogadásának könyvek általi feldolgozása. Az említetteken kívül a verseny hozadékaként még megemlíthetjük azt a tényt, hogy számos hazai és magyarországi szerző épp az Olvasd el, és játssz velünk! olvasóvetélkedő által vált ismertté az erdélyi gyerekek körében.
Olvasásnépszerűsítő munkád egyik jelszava a kortárs. Miért? És hogy látod a mai kortárs gyerek- és ifjúsági irodalmat?
A kortárs irodalomnak a legnagyobb varázsa épp a kortárs jellegében rejlik. Ezeknek a műveknek sajátos vonzerejük van, hiszen a mai olvasói igényeknek, ízléseknek és elvárásoknak megfelelően olyan aktuális témákat kínálnak fel, amelyek épp foglalkoztatják társadalmunkat. Mindezeket a témákat olyan nyelvezettel és olyan stílusban szólaltatják meg, amely közel áll a mai fiatalokhoz. Amikor ezt a vetélkedőt kitaláltuk, a jutalomra koncentráltunk, vagyis azt a kérdést tettük fel, mit adhatunk a sok jelentkezőnek ajándékba azért, amiért elolvasták a könyvet. Úgy gondoltuk, hogy az olvasás élményén túl a legnagyobb ajándék számukra maga a szerzővel való találkozás lenne. És arról még nem is beszéltem, hogy ennek a vetélkedőnek a mintájára, valamint sikerétől felbuzdulva, kolozsvári és csíkszeredai kollégáim kezdeményezésére, Erdélyben még két olvasásnépszerűsítő játék is zajlik. Nagy öröm ez számunkra!
Több mint tíz éve a gyerekkönyvek reneszánszát éljük, de az ifjúsági irodalom kínálata is bőséges, alig tudjuk eldönteni melyik könyvet adjuk gyerekeink kezébe. Félelmem és egyben kérdésem is, hogy ezek a népszerű ifjúsági könyvek milyen szépirodalmi értéket képviselnek? Mennyire és miért fontos az, hogy minőségi, valódi irodalmat adjunk a gyerekek, fiatalok kezébe?
Fontos szempont az olvasásra kijelölt művek kiválasztásakor, hogy a könyv friss megjelenés legyen, hogy értékes irodalom legyen, esetleg valamilyen rangos gyermekirodalmi díjat nyert alkotás legyen. Mindezen szempontok mellett elsősorban arra figyelünk, hogy a könyv érdekes, aktuális témát dolgozzon fel vonzó, izgalmas stílusban, hiszen fontos számunkra, hogy élményt nyújtson a versenyre jelentkező olvasóknak. De fontos szempont az is, hogy valamilyen értékes, személyes gondolatot indítson el bennük. A ideológiamentesség nevében mi, magyartanárok ódzkodunk a „mondanivaló” szót használni mostanában egy-egy irodalmi alkotás megítélése, értelmezése kapcsán, és ez így rendben is van, de nem tekinthetünk el attól a fontos kritériumtól, hogy értékes és maradandó üzenetet hordozzon a mű, amit olvasásra jelölünk a mai fiatalok számára.
Kérdezett: Farkas Katalin
