Gálfalvi György: Világszélen

„Tudom, a bátorság nem esztétikai kategória. Nem elég azzal jellemezni Gálfalvi György életművét, hogy hatalmas erénye a szókimondás abban a korban is, amikor nemhogy a válaszokat, még a kérdéseket is kockázatos volt megfogalmazni. Minderről beszélni kell, de alapjában véve művei természetesen nem ettől maradandóak, hanem amitől minden jelentős irodalmi alkotás: metafora- vagy szimbólumteremtő képességnek nevezném. Metaforái, amelyek egy-egy kérdő- vagy felszólító mondatban is megfogalmazódnak, ma már részei az irodalmi köztudatnak, akár egy hajdani ifjú generáció lázas lázadásáról, akár egy iskolaigazgató leváltásáról, akár a Gálfalviék kerítése mellett emelkedő őrtoronyról legyen szó. Egy-egy ilyen kép már nemcsak az övé, hanem mindannyiunké. Micsoda döbbenetes jelképe az erdélyi értelmiségi sorsnak ez az őrtorony például, amelyet nem azért emeltek, hogy ily módon az övéi sorsát vigyázhassa az író, hanem éppenséggel őt (is) felügyelik onnan a hatalom fegyveres katonái. Azt a valóságos őrtornyot hol lebontják, hol újraépítik. Viszont a másikat, a láthatatlan kilátót már nem lehet elbontani, ott van ezekben az aktualitástól eloldott, tehát mindig aktuális szövegekben.” (Markó Béla)

Gálfalvi György József Attila-díjas romániai magyar író, szerkesztő, riporter, irodalom-történész. 1942-ben született, Marosvásárhelyen. Magyar irodalom szakot végzett a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, ezt követően a sajtóban tevékenykedett. Eleinte irodalmi kritikákat fogalmazott meg, később a riport műfajában jeleskedett. Az Ifjúmunkás folyóírat szerkesztőjeként a romániai magyar irodalomban a riport és a publicisztika műfaját új szintre helyezte.

Legújabb, Világszélen című kötete 2020-ban jelent meg.