Vera: a szeretet és titok könyve
Grecsó Krisztiánt senkinek sem kell bemutatni. Ugyanez elmondható az író új könyvéről is. A Vera életműben való elhelyezése azonban két táborra osztja az olvasókat. Van, aki tipikus Grecsó-regénynek tartja, mások viszont úgy vélik, az író itt megválik eddig jólbevált receptjétől.
A megtévesztő talán, hogy egy kislányt helyez a történet középpontjába, holott eddig felnőtt férfiak szemszögéből tekintett a világra. A felvetett kérdések, témák nézőpontjából viszont ez a mű is beillik a Grecsó-könyvek sorába. Az identitás, a család és annak befolyása a személyiségfejlődésre itt is szerves része a regénynek. Van ez az írótípus – mondja Grecsó – aki mindig egy témára van rákattanva, és ez teljesen átjárja a munkásságát. Ilyen ő is, akárcsak írói példaképe, Szabó Magda.
Fotó: Bardócz Zsolt
Abban is idomul korábbi köteteihez, hogy a már megszokott 2 mottóval a Verában is találkozunk, egyik épp Szabó Magda Abigéljából, a másik meg A Pál utcai fiúkból. Ez utóbbi sem véletlen, A Pál utcai fiúk színpadra adaptálása okán legalább negyvenszer elolvasta a regényt. Molnár Ferenc nagyon finoman tolja el szereplőinek jellemét. „Olyan regényt szerettem volna, ahol nagyon finom mikrodámák vannak.” – magyarázza Grecsó, összefüggésbe hozva a saját alkotását a Molnár Ferencével és Szabó Magdáéval.
Szegő János moderátorként felteszi a kérdést, hogy mi lehet az a motívum, az az adalék, ami eléri azt a hatást, hogy az ember elérzékenyüljön az olvasottakon. Grecsó szerint ez A Pál utcai fiúk esetében az erős, már-már szerelembe hajló rajongás, barátság – ez tudja olyan őszintén ábrázolni azt, amire mindannyian vágyunk. Továbbá az, hogy a regényben egy olyan figura válik hőssé, aki erre nem alkalmas. Itt jegyzi meg, hogy teljesen megriasztotta, hogy újabb olvasatok szerint Nemecseket lúzerként állítják be.
Fotó: Bardócz Zsolt
Vera egy spin off- egy mellékszereplő főszereplővé avanzsál és kap külön történetet – ezzel pedig az eredeti is egy új értelmezést. Hogy ez épp egy női szereplővel, egy kislánnyal történik meg, nem volt akkora írói kihívás, mint laikusként gondolnánk. Mert az alap fiú és lány esetében ugyanaz, maga Grecsó alaptermészete: a szorongó gyerek, aki a szeretetért igyekszik mindent megtenni.
Ez a mű nem egy örökbefogadási regény. Viszont fontos volt az író számára, hogy ezt minden szereplő szemszögéből a lehető leghitelesebben ábrázolja. A rendszerváltásig az volt a pedagógiai elv, hogy el kell titkolni a gyerek előtt az örökbefogadás tényét. Úgy gondolták, hogy ezzel óvják őt a traumától. Így az örökbefogadott gyermek életének legfontosabb titka mások közügye lett, ő maga pedig saját történetén kívül rekedt. Grecsó személyesen is érintett, hiszen a feleségével ők is örökbefogadtak egy kislányt. Mégsem volt könnyű íróként belehelyezkedni Vera lelkivilágába. Nem tudta elsőre megragadni, hogy mi játszódhat le egy gyerekben abban a pillanatban, mikor szembesül az örökbefogadás tényével. Ő a haragot és a dühöt azonosította a legelemibb reakcióknak, míg – ahogy azt egy érintett nőtől megtudta – igazából a szeparációs szorongás erősödik fel hihetetlen módon, hiszen a gyerek rájön, hogy közte és szülei között az egyetlen kapocs a szeretet.
A Vera ifjúsági regényként is olvasható. Ez viszont egy teljesen más olvasat, ami nem baj – mondja Grecsó.
Végül a tervek is szóba kerülnek, így a készülő verseskötet. A Magamról többet című könyv sokat ígér, és úgy gondolom, hogy pontos helye lesz majd Grecsó Krisztián alkotói és emberi univerzumában.
Brassai Eszter
