Péhovárd ellopott élete

Rejtő-dokumentumokat és álrelikviákat bemutató tárlat nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) kezdeményezésére az idei könyvvásáron. Ennek keretében mutatták be a népszerű szerző életének és munkásságának eddig ismeretlen területeit is feltáró Az ellopott tragédia című kötetet, amelyet a szerkesztő, Thúroczy Gergely méltatott.

A kötet címe több közismert Péhovárd-regény címét idézi fel – az „el” igekötő minden esetben valamiféle fosztottság érzésre utal, jelen esetben pedig éppen a szerző és az olvasó a kárvallottja egy „lopásnak”. Ugyanis a zsidó törvények és faji megkülönböztetések áldozataként Rejtő Jenőtől ellopták az életét, őt megát meg ellopták a magyar olvasóközönségtől. Halálát követően pedig műveit sokáig tilos volt kiadni, életművével kevesen foglalkoztak. A mai napig „hiánycikk” volt tehát egy ilyen kötet.

A tárlatban plakátok, kötetek, levelek és dokumentumok sorát láthatjuk, és olyan Rejtő-regényekbeli hősökkel is találkozhatunk, mint a Csülök és a Tuskó Hopkins. A kiállított tárgyaknak célja képet adni Rejtő Jenő életművének és életének sokszínűségéről. Az ellopott tragédia jellegéből is adódóan mindezt – bár nem oly látványosan, de hatványozottan teszi, hiszen mítoszokat oszlat el, amelyek az író halála után terjedtek el az olvasóközönség köreiben. Ilyen többek között az a vélekedés, miszerint a tehetséges író éttermekben és kocsmákban kézirattal fizetett, vagy pedig, hogy idegenlégiós volt. Ugyanilyen tévhit az, hogy egyetemre járt – Rejtő az érettségit se tette le.

Thúroczy Gergely elmondta, kutatómunkájuk során nehéz dolguk akadt, hiszen „Rejtő igen korán kezdte a misztifikációt, a saját önéletrajzába is belefüllentett”. Nehezítette a kutatást további két tény is: az igencsak óvatosan kezelendő, de mindmáig a Rejtő-kutatáshoz alapműnek számító Hámory Tibor kötet nem használ forrásmegjelöléseket, helyenként pedig ködösít, emellett pedig Rejtő után kevés kézirat maradt meg. Ám ezek kellő bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az író rendkívül tudatosan dolgozott és sokat javított a szövegein.

Az ellopott tragédia levéltári kutatásokra alapozó részt is tartalmaz, szerelmes levelek sorát, zömében beazonosíthatatlan levelezőpartnerekkel, ugyanakkor eddig ismeretlen Rejtő verseket, írásokat is bemutat. Thúroczy szerint, ha valaki ki akar ábrándulni Rejtőből, annak el kell olvasnia ezeket a verseket, hiszen rendkívül rosszak, legtöbbjük gyenge Ady imitáció. Mindezen túl a versek közlésének az volt a célja, hogy teljes képet adjon a tehetséges alkotó pályájának kezdeteiről, így az egész útról, amelyet bejárt. A kötetből kiderül, hogy „több mint 120 színpadi művet írt, ezeket csak úgy kirázta az újjából”.

A P. Howardként közölt első két mű: A pokol zsoldosai és a Menni vagy meghalni nagyon távol áll attól, amit mi tipikus Rejtő-regénynek ismerünk, hiszen a szerző igyekezett megfelelni az akkori divatnak, elvárásoknak. A következő regényeibe viszont már beleoltotta azokat az elemeket, amiket Rejtő Jenőként használt színműveiben. A közönség azonban nem tudta, hogy a két személy egy és ugyanaz. Rejtő úgy szerepelt ezekben a könyvekben, mint fordító, holott feltehetően nem tudott angolul.

Rejtő Jenő, bár voltak közismert barátai, nép közeli figura volt, ő maga is népszerű ezekben a körökben. Házasságairól, viszonyairól is keveset lehetett tudni, a kötet ezen a téren is új ismeretanyagot bocsát az olvasó rendelkezésére. Ahogyan bemutat egy olyan levelet is, amelyből kiderül, Rejtő igencsak jól keresett, azért élt rosszul, mert elszórta pénzt. Kiadóinak írt, több oldalas „szakító levelei” pedig a népszerű író igencsak viharos lelkivilágába nyújtanak betekintést.
 

Szöveg: Hamar Mátyás Ruben
Kép: Deák Zsombor