Leonce és Léna Marosvásárhelyen
„Én nagyon örülök, hogy jövünk Marosvásárhelyre, hiszen 2010 óta, amióta Kolozsváron játszom, nem álltam marosvásárhelyi színpadra. Előtte, míg a sepsiszentgyörgyi színháznál dolgoztam sokszor játszottunk Marosvásárhelyen. Voltunk a Godottra várva című darabbal, az Antigonéval, de a saját egyéni előadásommal is színpadra léptem.
Marosvásárhely nagyon a szívemhez nőtt, szeretem a marosvásárhelyi közönséget. Már elsőéves koromban játszottam. Nem is volt olyan év, hogy ne álltam volna a nemzeti színpadára. Az egyetemi évek után szívem szerint itt is maradtam volna Marosvásárhelyen, de végül nem úgy hozta az élet és Sepsiszentgyörgyre szerződtem. Mindenképp megtiszteltetés és nagy-nagy öröm, hogy újra játszahatom a marosvásárhelyieknek.”
Mind Leonce, mind Léna azért menekülnek el otthonról, hogy megszabaduljanak a mások által eltervezett esküvő elől. Mégis, óhatatlanul egymásba lesznek szerelmesek. A több mint nyolcvan apró államból álló Németország idején íródott Leonce és Léna a drámairodalom első, az emberi gondolkodás és beszéd széthúzásához vezető, elszemélytelenítő mechanizmusról szóló remake-je, olyan vígjáték, amelyben a szereplők eljátszanak és csintalan gyerekként megrongálják halálgép-játékszereiket, hogy megtalálhassák saját szabadságukat.