„Húsz esztendőm hatalom”
A 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár minden év novemberében beköltözik egy hosszú hétvégére a nemzeti színház előcsarnokába, könyvekből építve bábeli tornyokat. Annak ellenére, hogy néhány éve a nyomtatott könyvet, ha nem is temetik, de mindenképp a virrasztóján vesznek részt a posztmodern társadalom elektronikai kütyükben tobzódó egyedei, a könyvvásáron évről évre bizonyítást nyer a tézis, miszerint szükség van az igazi könyvre.
Burus Endre, a Pro Print Kiadó igazgatója a kezdetektől jelen van a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Azt mondja, évről-évre nagyobbnak tűnik a vásár, amely lassan a kultúra ünnepe, nem csupán a könyvvé. „A mostani vásárok sokkal nagyobbak, mint amilyeneken az első években vettünk részt. Mind mennyiség, mind pedig minőség szempontjából ugrásszerű fejlődésről beszélhetünk a vásáron bemutatott könyvek esetében” – magyarázza a Pro Print Kiadó igazgatója, aki felidézte a kezdeti éveket, amikor még irigykedve nézték a magyarországi kiadványokat, amelyek egyfajta etalonként voltak számon tartva az erdélyi kiadók körében.
Burus szerint nemcsak a kiadók kínálata változott, hanem a vásárlók részéről jövő kereslet is. „Miközben úgy tűnik, hogy az emberek kevesebb könyvet vesznek általában, ezen a vásáron évről évre többet tudunk eladni. Legalábbis mi igen, és remélem, hogy ezzel így van a többi kolléga is. Én úgy érzem, hogy erre a vásárra készülnek a marosvásárhelyi vásárlók, hiszen jön a Karácsony is. Igazából Erdélyben nincs más, ehhez mérhető magyar vásár ahol a könyveinket árulhatnánk, mi az olvasóval itt tudjuk a legtöbb könyvet megismertetni, Magyarországra anyagilag kevésbé éri meg elmenni” – mondja Burus, aki szerint a szép könyveknek mindig lesz vásárlója, de szembe kell nézni azzal a ténnyel is, hogy tömegnyomtatásban nem lehet eladni annyi könyvet, mint harminc-negyven évvel ezelőtt.
Mike Gábor, a Cartographia Kiadó résztulajdonosa 19 éve állandó résztvevője a vásárnak, amely meglátása szerint évről évre fejlődik és egyre jobb. „Mi térképészettel foglalkozunk, térképforgalmazással és más vásárokon is részt veszünk. Voltunk Bukarestben, de Frankfurtban is kiállításon. A marosvásárhelyi könyvvásár teljesen más, egyikhez sem hasonlítható. És nem azért mondom ezt, hogy hízelegjek, de szerintem ez a legjobb” – fogalmazott Mike. Azt mondta, Marosvásárhelyen stabil, visszajáró kuncsaftjaik vannak, akiket már arcról megismernek. „Mind a térképek, mind pedig a földrajzi témájú könyvek iránt nagyon élénk az érdeklődés. Erre a vásárra készítettük el Marosvásárhely térképét, ami teljesen friss, még a nyomdafesték nincs megszáradva rajta” – nyilatkozta a budapesti Cartographia Kiadó résztulajdonosa.
A vásáron nemcsak magyar, hanem román kiadók is képviseltetik magukat. A Fischer International Kiadó szintén kezdetektől könyvvásározik Marosvásárhelyen. Mihaela Boian, a kiadó képviselője szerint a rendezvény nemcsak azért bír kiemelt fontossággal Romániában, mert hiánypótló, hanem azért is mert a kultúra ünnepe. „Az a tény, hogy ez a vásár egy színházépületben kapott helyet, ami köztudottan kulturális intézmény, maga után vonja azt, hogy az egész vásár erőteljes kulturális jelleget ölt magára. Nagyon érdekes, ahogyan esténként a színházba látogatók a könyvek között haladnak el az előadótermek felé. Még létezik egy vásár az országban, amelyet szintén színházban szerveznek, de azt a színházat nem lehet a vásárhelyihez hasonlítani” – mondta Mihaela Boian.
Meglátása szerint a vásár az elmúlt három évben ugrásszerű fejlődésen ment át. „A vásár szervezése lenyűgöző volt, nagyon szeretjük a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárt. A szervezők nyilván nagyon tapasztaltak és ez látszik az érkezésünk pillanatától, a standok felállításán át egészen az összepakolásig. A vásár folyamatos mediatizáltságát nagyszerűnek tartom. A változás abban is mérhető, hogy jöttek új kiadók, új kiadványokkal” – fogalmazott a Fischer International Kiadó képviselője. Szerinte a vásárhelyi könyves szemle legnagyobb pozitívuma, hogy „nagyon sok szülő a gyerekét is elhozta, kezdve a babakocsiban gügyögőktől, a tipegőkön át a folyamatosan rohangálókig. De ez így jó. Fantasztikus látni egy olyan nemzedéket, amely a könyvek világában nő fel”.
Demény Péter a Kriterion Könyvkiadó szerkesztőjeként és költőként érkezik minden évben a vásárra. „Az első alkalom nagyon erős volt, mert egy „világválogatottat” hívtak meg az írók közül, az erdélyi csapat különösen erős volt. Szilágyi István, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc és Láng Zsolt. S akkor volt négy magyarországi író, rajtuk már lehetett vitatkozni, de ezen az erdélyi magyar négyesen nem, és ők voltak a csúcs, hogy úgy mondjam” – idézte fel Demény a kezdeteket. Úgy véli, az történt a vásárral, mint ami a világgal általában. „Húsz évvel ezelőtt még lehetett olyat mondani, hogy „világválogatott”. Ma már annyi minden van, hogy ez a kifejezés elavultnak tűnik. Most például itt van Dragomán György. De ő lenne a legfontosabb a vásáron? Valószínűleg van, akinek igen, van akinek Kulka János és van, akinek a Pál utcai fiúk előadása. Persze még sorolhatnánk. Tehát egyfajta facebookos vásár lett, ha úgy tetszik, mivel minden pillanatban felugrik valami új” – fogalmazott Demény Péter. A költő, szerkesztő azonban a változást pozitívnak értékeli. „Marosvásárhely nem nagyváros, de a vásárra nagyon sokan jönnek. S mindenki megtalálja a maga programját. Egyfajta szupermarket lett ez a vásár, s azt gondolom, hogy ez egy jó irány. Ez körülbelül három, négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor érződött, hogy a szervezők, nem tudják, mit tegyenek. Már elhívtak minden írót, már volt itt mindenki, s kezdett kiürülni a batyu, tarisznya. S akkor kezdett interaktívvá válni a vásár” – foglalta össze „vásárkritikáját” a kolozsvári irodalmár.
Lövétei Lázár László székelyföldi költő 2000-ben vett részt először a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron, amikor első verseskötetét hozta el a szemlére. Úgy véli, ez az a kulturális rendezvény– hibáival és pozitívumaival együtt –, ahová, szerzőként, kiadóként és olvasóként is el kell jönni, bár „az feltétlenül a vásár pozitívuma, hogy egyre többen jönnek. Amit én rosszallok viszont, hogy túl kicsi a tér. Itt valamit ki kellene találni. Mert az nem tesz jót sem a vásárlónak, sem az olvasónak, sem a kiadónak, hogy az emberek lökdösik egymást a standok előtt. Egy könyvet kézbe kell venni, meg kell szagolni, át kell lapozni” – jelentette ki Lövétei Lázár László.
Azt mondja, ugyanaz a fíling itt is, csak kicsiben, mint a Budapesti Könyvfesztiválon vagy az Ünnepi Könyvhéten: emberek jönnek, mennek, vásárolnak, vannak sztárszerzők, ott sorba állnak az olvasók. „Az itteni vásár abban egyedi, hogy itt sokkal több az erdélyi könyvkiadó és könyvforgalmazó. Itt nagyobb választékkal vannak jelen, mint mondjuk Pesten, ahol ugye úgy van, hogy a Romániai Magyar Könyves Céh bérel egy standot és oda be van zsúfolva az összes erdélyi könyvkiadó, talán a Bookart-ot leszámítva, akinek külön standja van, úgyhogy itt színesebb az erdélyi vonatkozású könyvfelhozatal és könyvkínálat, amire mindenképp nagy szükség van” – fogalmazott Lövétei Lázár László.
