A Markó-versek autonómiája
Hányszor jutott eszünkbe ezek után az Arany Jánosnak tulajdonított klasszikus „Gondolta a fene” kijelentés. És hányszor hallottuk már azt a kijelentést, hogy „Én, Markó Bélát, a politikust, hogy olvassam a verseit?” Vajon, ők Peter Paul Rubens képeit sem nézik meg, csak azért, mert 1628-ban a németalföldi titkos tanács titkáraként ő ment békét kötni az angolokkal?
Nos, nekik – de nem csak – szól Elek Tibor Hogyan olvassuk Markó Bélát című „ésleges monográfiája vagylagos kérdésfeltevéssel”. A magyarországi, József Attila-díjas irodalomtörténész arra vállalkozik, hogy különválassza a politikumot az esztétikumtól. Maga a politikus költő teszi ugyanis azt a provokatív kijelentést Kelemen Attila Ármin Így működik Markó Béla című könyvében, hogy „egy politikus költő verseit másképp olvassák, még akkor is, ha ezt nem ismerik el”.
Markó Béla felolvas
Elválasztható-e az élet és a mű, a közéleti szerepek és az irodalmi munkásság? Ez a nagy kérdés, amit a Markó-versek olvasása előtt meg kell válaszolnunk. Hisz, bár jól tudjuk, irodalomelméletileg le kell választani, azt is tapasztaljuk, nem elválasztható.
„Egy ideig azt gondoltam, hogy legjobb letagadni azt, hogy az ember politikus is. Ennél nagyobb hibát elkövetni azonban nem lehet. Ugyanígy az is nagy hiba lenne, hogy a versbe vagy a műalkotásba erőszakkal is beleképzeljük az alkotó életbéli helyzetét és státuszát. Ezt letagadni, de megideologizálni sem szabad” – szólalt meg a beteg a Bernády Ház boncasztalán. Markó Béla hangsúlyozta: munkássága nem a politikai pálya folyománya, ám kétségkívül benne van az is. Az RMDSZ volt szövetségi elnöke, a román szenátus tagja ugyanis előbb volt költő, előbb vált ismertté költőként, mint politikusként.
Dedikálás a boncasztalon. Orvos és beteg…
Kovács András Ferenc, a könyvbemutató házigazdája arra figyelmeztetett, hogy a költők/írók akarva akaratlanul a sorsról írnak.
A monográfia a (Markó-)irodalom autonómiája mellett arra is vállalkozik, hogy bebizonyítsa, „Itt az ideje, hogy Markó Béla vagy más költészetét ne az erdélyi magyar irodalom karanténjában próbáljuk elhelyezni, hanem az egyetlen, de korántsem egységes magyar irodalomban helyezzük el”. Markó Béla szerint erőszakosan kitalált, politikai indíttatású megosztás eredménye a romániai magyar irodalom, tudomány stb. létezése, annak ellenére, hogy részesei vagyunk az egységes magyar irodalomnak, tudománynak stb.
„De ez nem jelenti azt, hogy az erdélyiség nem természetes velejárója annak az irodalomnak, ami itt született. A Csatolmány versei nem születhettek volna meg máshol, nem születhettek volna meg a marosvásárhelyi közérzet nélkül” – hangsúlyozta Markó Béla. Akire akár magányos lírikusként, akár haiku-virtuózként, akár szonett íróként tekintünk, az a megkerülhetetlen erdélyi magyar költő, akinek a verseit akkor is olvasni kell, ha megrögzött RMDSZ-ellenes valaki. Mert az irodalomban nincs jobb- vagy baloldal.
