Valláskritikus mémek és reformátorok karikatúrája

Igaz ugyan, hogy ebben az évben az unitárius egyház ünnepli alapításának kerek évfordulóját és a reformátusok már 501 évesek, de ettől még érdekes dolgok hangzottak el Koinónia kiadó kettős könyvbemutatóján, ahol az egyik tárgy Glenn S. Shunshine Reformáció fotelteológusoknak című könyve volt, a másik pedig Nick Page, A kereszténység majdnem tévedhetetlen története. Előbbi szaklektorával, Adorján Kálmánnal valamint fordítójával, Telegdi-Csetri Áronnal és utóbbi fordítójával, Jakab-Benke Nándor filmes szakemberrel Zágoni Balázs, a Kiadó vezetője beszélgetett.

Fotó: facebook.com/koinoniakiado

Vegyük előbb Shunshine könyvét. Zágoni Balázs elmondta, hogy korábban részt vett a szerző egy előadásán, ami annyira lenyűgözte, hogy nem kételkedett abban, hogy a könyv, amit írt egy tartalmas és élvezetes olvasmány lenne, ezért a lefordítása, illetve kiadása mellett döntöttek. Az ajánló szerint közérthetőségre törekedve, de korántsem „szájbarágósan” követi a reformáció történelmét. Úgy szemlélteti a világrengető változást előidéző egyházi-politikai kontextust, hogy közben egyértelművé teszi: szükségszerű és elkerülhetetlen volt a robbanás, amely végül megváltoztatta Európa történelmét, és bizonyította a katolikus egyház kudarcát. De kinek szól? Csak reformátusoknak? A fotelteológusoknak? És kik ők? Nem szakteológusok és nem is a passzív befogadók. Inkább azok a hívő emberek akik elgondolkodnak az autenticitásukon. Az egyes fejezetek végén található kérdésfelvetések pedig elmélkedésre sarkallják a fiatal olvasókat. Is.

Fotó: facebook.com/koinoniakiado

A következő könyv Nick Page A kereszténység majdnem tévedhetetlen története, amiről a fordítóját Jakab-Benke Nándort kérdezte Zágoni Balázs. Megtudtuk, hogy a fordítás főként az alliterációk és szóviccek miatt. Az utóbbiakat mivel majdnem lehetetlen lefordítani ezért Jakab-Benke Nándor inkább újakat írt helyettük. Olyan nem mindennapi kérdésekre kaphatunk választ, hogy Jézus tényleg rokon volt a tanítványainak felével? Ki találta fel a kiközösítést? Honnan származik a hét halálos főbűn? Hogyan vezetett a nadrág feltalálása Róma elestéhez? És hogy van az, hogy a keresztények évszázadok óta nem veszik a lapot? A könyv bulvárszerűen írja le a Bibliát, a fordító szerint „ajánlott ateistáknak is, mert még több mocskos dolgot megtudhatnak a kereszténységről” ugyanakkor történelmi könyvként is olvasható. Kiderül belőle például, hogy miért nem mehetnénk Aranyszájú Szt. Jánossal sörözni, és Lutherrel miért igen, meg hogy Szent Pállal nem érdemes, mert valószínűleg kocsmai verekedést okozna. Mindemellett nem kétségbe vonja, hanem elismeri az egyház esendőségét.

Szász Z. Zsolt