Békebeli 1913 – pezsgős olvasmány
Szerk.: Honnan merítette az ötletet a Békebeli 1913 megírásához?
Hajdú Farkas-Zoltán (HFZ): Megmondom őszintén, hogy a könyv megírásának ötlete egy német könyvből jött. Florian Illies német író 1913: Az évszázad nyara című könyvéből merítettem az ötletet. Először németül olvastam el, és úgy gondoltam, hogy lefordítom magyarra, majd rájöttem, hogy nagyon sok olyan név van, ami a magyar olvasóknak nem jelent semmit, és olvasás közben egyfolytában rá kellett volna keresniük az érthetetlen információkra. A későbbiekben eldöntöttem, hogy inkább megírok egy könyvet, ahol feldolgozom, hogy mi történt velünk az első világháború előtt. Elővettem szülővárosom, Csíkszereda 1888-1944 között megjelenő Csíki Lapok című újságát, illetve a Budapesten 1908 és 1941 között felbukkanó Nyugatot, hogy magyar történetekkel tegyem színessé a könyvet.
Szerk.: Zoltán, Ön számított arra, hogy az idei Könyvvásáron elnyeri a szépkönyv díjat?
HFZ: A helyzet az, hogy nem számítottam rá, de reméltem. A bukaresti könyvversenyen a Békebeli 1913 és az Erőtánc elnyerte a Cea Mai Frumoasă Carte díjat, így bizakodtam, hogy Marosvásárhelyen is lesz esélyem.
Szerk.: A színház előcsarnoka tele van jeles magyar írók és költők könyvről vélt gondolataival. Gárdonyi Géza így véli: „Az emberben minden könyv nyomot hagy, jegyet ver a lélekre, mint az obeliszkre a képíró.” Mit gondol, miért hagy nyomot az Ön könyve az emberekben?
HFZ: A Békebeli 1913 alcíme a Lektűr, ami azt jelenti, hogy könnyű olvasmány. Nagyon sok kis történetből, sztoriból áll, így mindenki kiválaszthatja magának azt, ami a legjobban megragadta a figyelmét, tetszését. Gárdonyinak olyan szempontból igaza van, hogy egy leírt történet akkor izgalmasabb, ha az olvasó hozzáteheti azt, ami a gondolatvilágában már létezik. A Békebeli 1913-ban is nagyon sok olyan történet van, amit magunkénak érezhetünk, továbbgondolhatunk, kiszínezhetünk, megfordíthatunk.
Szerk.: Miért ajánlaná az olvasóknak ezt az olvasmányt?
HFZ: A Békebeli 1913-mal kapcsolatban van egy különös ajánlatom. Elsősorban azoknak ajánlanám, akik szombat és vasárnap délelőtt szeretnek kádban fürdeni egy habos fürdővízben, egy csésze teával, kávéval, esetleg egy pohár pezsgővel a kezükben. Másodsorban pedig minden olyan olvasni szerető embernek ajánlom, akit érdekel egy izgalmas és könnyed olvasmány.
Szerk.: Milyen párhuzamot vonna le az 1913-as év embere és a mai ember között?
HFZ: Az az igazság, hogy akkor nem volt ennyire megviselt az emlékezetük, mert a két világháború előtti emberekben volt egy nagyon erős hit a katasztrófától való félelemtől. Azóta már megélt az emberiség két világméretű hárobút. Most megint azért félnek, mert tartanak a harmadik katasztrófától is. 1913 embere ilyen szempontból sokkal naívabb volt, illetve jobban bízott és hitt a jövőben, nem úgy, mint mi.
(Cover image via Pinterest)