Rejtőző kavicsok

E kezdeményezés a legutóbbi, a budapesti Móra Ferenc kiadónál megjelent kötete kapcsán született meg.

A Magyarországon élő, de Gyergyószentmiklósról elszármazott Lázár Ildikó „Rejtőző kavicsok” című kötetéről beszélgetett tizenéves fiatalokkal.

Ahogy az írónő mesélni kezdett, a fiatalok feszültsége eltűnőben, mosolyok az arcokon, nyitottság és az egység élménye lebegett a teremben. Egység hatása volt érzékelhető, mert olyan valaki állt velük szemben, aki az ők nyelvükön, róluk és velük beszélt, egyenlő félként kezelve őket. Hogy mennyire volt élvezetes, azt talán az igazolja vissza a legjobban, amikor az előttünk ülő kilenc éves kislány bátyának suttogta, hogy ez vagány.

Lázár Ildikó könyvét, saját tapasztalatokból, bölcs, székely édesapjától kapott nevelése és iskolai élményei alapján írta meg. ,,Hiszek benne, hogy ebben a könyvben mindenki számára van egy üzenet” – fogalmazott az írónő. Annak ellenére, hogy fiataloknak szánta, bízik benne, hogy mindenki olvassa, és mindenkinek sikerül valami mondanivalót kiragadnia.

A fiatalokkal való közös hangot már a beszélgetés elején megtalálta. Szó került szerelemről és barátságról. Pedagógusként és anyaként mesélt a diák-tanár kapcsolatról, az emberekről és önmagunkkal való kapcsolatukról. Rávezette a fiatalokat a hit értékére és fontosságára, bármilyen hitről legyen is szó. Beszélt az önmagunkba vetett hitről, a nyitottságról. Véleménye szerint mindennek esélyt kell adni, ki kell próbálni a dolgokat. Fontosnak tartja, hogy legyen mindenki önmaga a saját valóságában, vállalja fel azt, hogy kicsoda ő, beszéljen magáról, legyen nyitott, örüljön az apró lépéseknek, tanuljon másoktól.

Csoportkép Lázár Ildikóval

„Úgy leszek én is egyre több, hogy adtok nekem “ – mondta az írónő. A „Rejtőző kavicsok” című könyve is ezeket a gondolatokat próbálja sugallni a fiataloknak, legyenek egyediek, vállalják a kihívásokat, és figyeljenek önmagukra. Ezt a könyvet olyanoknak is írta, akik nem szeretnek olvasni.

A jó hangulatú, mégis mindenki számára elgondolkodtató beszélgetést közös csoportkép követte, majd a szerző dedikálta könyvét.