Olvasni még mindig jó…

Az Underground termet kissé átrendezve igyekeztek irodalmi kávéházzá varázsolni. A jelenlévő könyvmolyok arról beszéltek, hogy ki mit olvas szívesen. Volt, aki verseket és ifjúsági regényeket kedvel, de akadt olyan is, aki krímik és különböző kalandregények olvasásával tölti az idejét.

A fiatalok válaszai Tivadar kérdésére arra vonatkozóan, hogy honnan szereztek tudomást az eseményről, eltérőek voltak. Valaki az Internetről tudta meg, és volt olyan, akinek a magyar tanárnő vagy a barátai szóltak. Szóba került, hogyan szereznek információt az általuk elolvasott könyvekről. A „molyok” válaszai nagyon eltérőek voltak. Egyesek a barátaiktól szereznek tudomást egy jó könyvről, vannak olyanok, akik hosszú órákat keresgélnek a könyvtárban és olyanok is akadnak, akik könyvesboltokban nézelődve találnak igazán érdekes olvasmányokat.

A fiatalok bevallása szerint, az osztálytársaik közül nagyon kevesen olvasnak, és ha meg is teszik ezt, semmitmondó tini-regényeket böngésznek, ahol a karakterek egyszerűek illetve a történetek többnyire a szerelemről szólnak. A beszélgetés során igyekeztek minden könyvvel kapcsolatos témát körbejárni. Felmerült, hogy a könyvekben a történet leegyszerűsödik, mert az olvasók nem igényesek és kicsivel is beérik. Jó volt az hallani, hogy azon kevesek, akik olvasnak, az iskolában is megosztják egymással benyomásaikat irodalmi élményeinkről, néha előfordul, hogy akár kölcsön is adják könyveiket egymásnak.

A beszélgetés vége felé a szerelemre terelődött a szó, és kiderült, hogy a könyvekből nagyon sok mindent meg lehet tudni arról, hogyan is kell szóba állni egy olyan személlyel, akiért nagyot dobban a szívünk.

Mindent összesítve az olvasás még mindig az egyik legjobb tevékenység, annak ellenére, hogy egyre kevesebben vesznek könyvet a kezükben.