Transzilvanizmusról székelykedés nélkül

Mitől transzilván egy szerző vagy egy mű, hogyan változott ez az évek során, dicséret vagy szitokszó most a transzilván jelleg? Többek között ezeket a kérdéseket járta körül Markó Béla, Mészáros Sándor és Kovács András Ferenc az Irodalmi Páholyban.

Markó Béla azt mondta, 25-30 évvel ezelőtt másként gondolkodott erről a kérdésről, akkoriban azt látta fontosnak, hogy létrejöjjön egy egységes magyar irodalom. Most már úgy látja, hogy van egy magyar közösség, amelynek különböző csoportjai vannak, akik eltérő helyzetben élnek, és ennek a változatosságnak tükröződnie kell az irodalomban is. Kovács András Ferenc szerint az, hogy van-e egy más „íze” az erdélyi megszólalásnak, nem annyira fontos, mint az, hogy az elmondandó történeteket elmondják.

Markó meghatározásában nem Wass Albert az igazán transzilvanista szerző, hanem Áprily Lajos. „Egyszerre van jelen az otthonosság és az állandó szorongás, keresi az idegenségben a megnyugvást” – indokolta. Mészáros Sándor számára nem attól transzilvanista egy szöveg, hogy hegy meg völgy van benne, hanem a nyelvi sokszínűség miatt. Szerinte minden kornak megvan az alkotója, akit nagyon alul értékelnek: úgy látja, hogy a legnagyobb erdélyi író, Kemény Zsigmond esetén is ez a helyzet áll fenn, hiszen lehet jobb bárkinél, ha nem olvassák csak az irodalmárok. Markó hozzátette: Kelet-Közép-Európaként emlegetjük ezt a térséget, viszont ez a Balkán, mint viselkedés, és Bizánc, mint kultúra találkozása, kicsi nemzet nagy kultúrával.

A nyelvi összetettséggel kapcsolatosan Kovács András Ferenc úgy vélekedett, nyelvileg a (transzilván) szerző Altorja és Vas megye között van, és mindenhonnan összeszed valamit, ami beépül a szövegeibe.

Markó szerint óriási dolog, hogy ilyen nagy területen élő emberek mind megértjük egymást, és csak akkor akad nehézség a kommunikációban, ha bosszantásképpen beleteszünk néhány tájszót a mondanivalónkba. „Sokféle szétfejlődés fenyegethet minket, de nyelvi nem” – magyarázta. Mészáros a transzilvanizmussal kapcsolatosan feltett kérdések megválaszolhatatlanságára utalva levonta a következtetést: minden nyelv gyarapodik és romlik, nem kell mindig görcsösen a nyelv őrzésére törekedni, de áldani sem szabad a romlást.

André Krisztina