A falansztervilág elmesélhetetlensége

A zöld banán beérését leső pillantások, a hosszas sorbanállások a porció olajért és cukorért, a gyűrött pionírnyakkendő vagy a Mihaela című rajzfilm a mai gyerekeknek semmit nem mond. De nemcsak a gyerekek számára ismeretlen ez, hanem a nagykorúvá vált fiatalok nagy többségének sem. A hetvenes, nyolcvanas évek falansztervilága nekik már keveset, hogy ne mondjam, egyáltalán semmit nem jelent. Számukra elmesélhetetlen a múlt – legalábbis megfelelő fogódzok nyújtása nélkül.

Egy ilyen kapaszkodó lehet a lehetlennek tűnő kísérletre vállalkozók számára Molnár Krisztina A házicsoki színe című könyve, amely a kolozsvári Koinónia kiadó gondozásában jelent meg. A 23. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár gyerekprogramjai keretében bemutatott kötet nemcsak történeteket tartalmaz, a szerző ugyanis képzőmművészként is tevékenykedik – így amit nem tudott elmesélni a betűkkel a gyerekkora történetei közül, azt rajzokban tette meg (vagy fordítva).

A marosvásárhelyi képzőművész a saját gyerekeinek mondott mesék közben, helyesebben a mesemondásra tett kísérlet közben jött rá arra, hogy életének meghatározó évei tulajdonképpen elmesélhetetlenek, vagy megérthetetlenek. Gyerekei számára ugyanis a nem is olyan régi múlt felfoghatatlan – a színestelevízió elől felálló gyerek el sem tudja képzelni, hogy milyen volt a fekete-fehérben sugárzó készüléket bámulni, lesni az órát, hogy mikor kezdődik a napi néhány percnyi rajzfilm. Ahogy azt sem, hogy mekkora erőfeszítés volt beszerezni egy-egy tiltott könnyűzenei bakelitlemezt az „ántivilágban”.

A házicsoki színe a múltat teszi érthetővé, érthetőbbé a gyerekek számára, a meséket olvasó/illusztrációkat néző felnőttek számára pedig fel/megidézi azt. A könyv ugyanis olyan tipikus történeteket mesél el, tárgyakat mutat be, amelyek a szerző valamennyi kortársa számára ismerősek. A kötetet bemutató Makkai Kinga szerint a könyv líraisága a legmegkapóbb, az emlékeket pedig a színek hozzák elő, helyesebben azok pontosítják.

Bár a könyv elsődleges célközönségébe a gyerekek tartoznak, Molnár Krisztina saját bevallása szerint semmit nem szépít. Minden benne van, ami a kommunizmus éveit jellemezte, meghatározta, a hosszas sorbanállásoktól a Magyarországról átcsempészett Rubick-kockáig.

Efi