Kemény Zsófit faggattuk a könyvvásáron
Lázadás és lazulás címet kapta az Irodalmi Páholyban megrendezett beszélgetés, amelyben Láng Zsolt faggatta Kemény Zsófit. De nem azért, mert a Nyílt láng használata című 2015-ös verseskötetében az ő vezetékneve szerepel.
A generációs különbség ellenére laza beszélgetésnek lehettek tanúi az érdeklődők, akik megtudhatták, hogy Zsófi nem lázadó alkat, bár legfrissebb, Rabok legyünk című könyvének címéből, illetve témájából kiindulva jogosan gondolhatná bárki ennek az ellenkezőjét. Mivel a Kemény családból mindenki ír, Zsófi szerint még az se volt lázadás, hogy írni kezdett. „Én nem tudok lázadni, nincs mi ellen lázadjak, soha nem is volt. Amikor otthonról küldenek el péntek este, hogy menjek már bulizni, akkor semmi értelme a lázadásnak” – mondja.
Láng a beszélgetés során felidézte: nemrég előkerült Zsófinak egy slamje, amely úgy indult internetes hódító útjáró, hogy egy ismeretlen személy begépelte, majd nyílt levélként osztotta meg. A nagy kérdés ezzel kapcsolatosan, hogy vajon mekkora az esély arra, hogy a nyelvvel való játék miatt elvész a mondanivaló, gyengül az üzenet. Zsófi jogosnak tartotta a felvetést, viszont hangsúlyozta: szerinte az üzenet átadását nem szükségszerűen gyengíti a nyelvi játék, amennyiben azt megfelelően használják. „Így is meg lehet fogalmazni mindenféle forradalmi gondolatokat, sose volt ezzel gond” – jelenti ki határozottan.
Ihletet főleg a tapasztalatiból merít: mivel már 17 évesen bekerült a slammer közösségbe, korán rengeteg élményből tudott építkezni. Emellett kiemelte, hogy egy évig Berlinben élt, ekkor kezdett el verseket írni, ekkora tapasztalta meg, hogy milyen a bántalmazottság, a magány, a kirekesztettség érzése, azóta is ebből az időszakból táplálkozik. Jelenlegi munkáiról elmondta most nem ír könyvet, de forgatókönyvírónak tanul, közben dalszövegeket és színdarabokat ír. „Ez már majdnem könyv, igaz?” – tette hozzá nevetve.
André Krisztina