Tihanytól Kolozsvárig. Egy műasztalos élete és munkássága

Hevesi (Heizer) József gyermek- és ifjúkora a Balaton partján telt, Kolozsváron lett a műasztalosszakma igazán megbecsült mestere és az iparosélet szervezője. Az azonban, hogy a helyi ipartörténet egyik érdemi krónikása is volt, csak nemrég derült ki. Nagy Béla, Hevesi visszaemlékezéseinek közreadója koncentrált figyelemmel, szorgalommal rendezte sajtó alá – némileg rostálva-szerkesztve – a Hevesi -alapszöveget, s a békeidők, majd a háborús évek társadalmi adottságainak megérzékítéséhez korabeli cikkekből is bőségesen idéz. Az első személyben elbeszélt történetek nyilván éles fénynyalábokat villantanak a századfordulós Kolozsvár társadalmi viszonyaira, ám még többet elárulnak az emlékezőről. Hevesit mai értelemben kevéssé tarthatjuk „szellemi embernek”. Szaktársainak elkötelezett szervezőjeként, a korabeli társadalmi berendezkedés kritikus szemű értékelőjeként, az érdekvédelem és a gazdasági józanság csillapíthatatlan szószólójaként azonban mégis egyféle „tükröt” írt hónapról hónapra, évről évre. Visszaemlékezése így talán semmivel sem kevésbé jelentős hagyatéka, mint a Bonctani Intézet, a Szent Mihály-templom, a Széki-palota vagy a tihanyi Lourdes-i Mária-oltár fából készült Hevesi-opusai.





További hasonló könyvek


Magyar hadifoglyok Szibériában

Az első világháború, korabeli szóhasználatban: a Nagy Háború galíciai harctereit, majd szibériai–távol-keleti hadifogolytáborait megjárt két tiszt, Szőke Zoltán és Székely Gyula emlékiratát tartja kezében az Olvasó. Mindketten az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében szolgáltak. Szőke Zoltán annak a nyolc évnek a számára fontos krónikaelemeit rögzítette, amelyeket fiatal katonaként, majd hadifogoly tisztként az orosz lágerekben átélt. Igen érdekesek […]

Erdély terményei és népe

Charles Boner útirajzíró, költő 1865-ben jelentette meg Transylvania; Its Products and Its People című művét, melyben a XIX. századi Erdélyről ad kiváló és alapos leírást. A szerző (Csortán Ferenc fordításában) így foglalja össze munkája lényegét: „Számomra, mint mindenki számára, aki részrehajlás nélkül csak az igazságot mondja, a leg­na­gyobb nehézséget a különböző nemzetekhez való igazságos viszonyulás […]

Mikor mennek vala a nagy rengetegben

Olosz Katalin, a történeti szövegfolklorisztika egyik legkiválóbb magyar kutatója, akinek nevéhez olyan jeles 19–20. századi népköltési gyűjtők folklórhagyatékának feltárása fűződik, mint Szabó Sámuel, Kolumbán István, Kriza János, Kanyaró Ferenc vagy Szendrey Zsigmond. Nagy gondossággal végzett forrásfeltárásai új fényben láttatják azt, amit a 19–20. századi erdélyi népköltésről és népköltészet-kutatásról eddig tudhattunk. Jelen kötet tanulmányai a szerzőnek a történeti szövegfolklorisztika „nagy […]