Tavasz Váradon



Nagy Andor író és újságíró, Nagyvárad szülötte, ahol ifjú korát élte s ahonnan azoknak a századeleji különös éveknek impresszióit hozta magával, amelyekben egy város és egy zseni izgalmas és csodálatos kifejlődésének lehetett tanúja. A város: Nagyvárad. A zseni: Ady Endre. A fiatal Ady Endrét, a vidéki fiatalembert, a még kezdő költőt a véletlen éppen akkor veti Nagyváradra, amikor ez a város magára eszmél és kezd kibontakozni. S mialatt Nagyvárad kultúrcentrummá, a haladó törekvések városává fejlődik, az alatt Adyból igazi költő lesz, megismerkedik Lédával, aki a Pece-parti Párisból a Szajna-parti Párizsba viszi… A Tavasz Váradon az első regényes életrajz a fiatal Ady Endre életéből: emléket állít egy sajátságos város tűnő fénykorának s a zsenit bámuló utókor kezébe kulcsot ad, hogy rányisson azoknak a ködbevesző éveknek titkaira, szerelmeire és vívódásaira is, amelyek a kölcsönhatások varázsos áramlatában költővé érlelték a fiatal Adyt.





További hasonló könyvek


Tanulom magam

Miért teszünk olyasmit, amivel magunk sem értünk egyet?Milyen belső program irányítja tetteink zömét? Hol tanultuk az életünket megkeserítő pszichológiai játszmákat? Valóban magunk írtuk-e meg életünk tervét? Miért éppen az önismeret menthet meg bennünket a beprogramozott csapdáktól? Ezekre a kérdésekre keresi a szerző a választ, remélve az olvasó közreműködését. Ebben a könyvben F. Várkonyi Zsuzsa sokéves […]

Anna a művésznevem

Folyton őt látjuk magunk előtt… a lányt, akit bármelyikünk ismerhetett volna. Kincses Elemér prózája cseppet sem mentes a teatralitástól, hisz ő maga elsősorban színházrendező. Regénye, akár egy jól megírt film-forgatókönyv, snittszerű, teli dialógusokkal. A szereplőket/karaktereket, a helyszíneket, az időt a párbeszédeken keresztül jellemzi. Nem folyik bele a történetbe, hagyja, hogy a szereplők írják azt.

Személyes okok

Láng Orsolya verseiben beszélgetés van. Nem kell hallgatóznunk, a személyes okok ránk céloznak. De végül megosztható-e az együttlét? A szeretetünk, a két törött felünk, a pontos tévedések, a lábon kihordott meghittség, a szénfekete bírvágy, a csontfehér gyász? Képes-e legalább a költészet visszanyerni belőlük valamit? Talán igen.