Otthonról hoztuk

Megismerkedünk, egymásba szeretünk, és eldöntjük, hogy megpróbáljuk együtt az életet. Úgy tűnik, teljesen tiszta lappal indulunk, hiszen ez egy új kapcsolat, úgy alakítjuk, ahogy csak szeretnénk. Ráadásul tele vagyunk lelkesedéssel, bizakodással, egymás iránti pozitív érzésekkel. Hamarosan mégis azon kaphatjuk magunkat, hogy ez a kapcsolat is kezd úgy alakulni, mint az előzőek – sőt, működése gyanúsan hasonlít arra is, amit hajdan otthon, a saját származási családunkban láttunk.





További hasonló könyvek


Öleljük meg egymást

A Patkó Éva rendező által fordított kötet a nagy színházteoretikus Csehov-drámákra írt változatait tartalmazza. „Ványa bácsi, Cseresznyéskert, Három nővér újratöltve, és egy negyedik darab, a gyerekkel a kórház folyosóin bolyongó öregember kálváriája, a Kórházi látogatás, amely mintegy annotációként adja meg a darabok egységét, amit akár Pavis prof alapképletének is nevezhetünk: a szerző nem lefordítja, nem […]

Miniallűrök

Kézdi Imola pályakezdő költő, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze. A koronavírus miatti karantén idején kezdett el verseket írni, amire az irodalmi lapok (Helikon, Látó, Korunk) gyorsan fel is kapták a fejüket. A költeményeket Kovács András Ferenc nevezte el frappánsan miniallűröknek. Nem nagy poémákról van szó, rövid, szusszanásnyi versek ezek, de éppen ezért újra és […]

Az utolsó történet

Legyen bár szó férfi és nő kapcsolatáról, falu és város ellentétéről vagy szülő-gyermek viszonyról, Vincze Ferenc legújabb prózakötete az idegenség problémáját járja körül. Az elidegenedés és a magány visszatérő témájuk ugyan, ám az itt közölt novellák finom humorral és mély együttérzéssel tárják az olvasók elé a különös elválás-elbeszéléseket. Az utolsó történet felforgatja a korábbi világot, […]