Magyar hadifoglyok Szibériában



Az első világháború, korabeli szóhasználatban: a Nagy Háború galíciai harctereit, majd szibériai–távol-keleti hadifogolytáborait megjárt két tiszt, Szőke Zoltán és Székely Gyula emlékiratát tartja kezében az Olvasó. Mindketten az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében szolgáltak.
Szőke Zoltán annak a nyolc évnek a számára fontos krónikaelemeit rögzítette, amelyeket fiatal katonaként, majd hadifogoly tisztként az orosz lágerekben átélt. Igen érdekesek és tanulságosak azok a feljegyzései, amelyek a foglyok és a helyi civil orosz lakosság közötti kapcsolatokba nyújtanak betekintést. Ezekből a korabeli orosz társadalomról alkothatunk megközelítő képet, de azt is megtudjuk, hogy egyrészt semmilyen ellenségeskedés nem volt tetten érhető a fogva tartó, illetve a fogva tartott országok polgárai között, másrészt pedig – legalábbis az altisztek-tisztek vonatkozásában – teljesen másak voltak a fogva tartási körülmények, mint amilyennel a második világháborús hadifogság esetén/kapcsán találkozunk.





További hasonló könyvek


Tihanytól Kolozsvárig. Egy műasztalos élete és munkássága

Hevesi (Heizer) József gyermek- és ifjúkora a Balaton partján telt, Kolozsváron lett a műasztalosszakma igazán megbecsült mestere és az iparosélet szervezője. Az azonban, hogy a helyi ipartörténet egyik érdemi krónikása is volt, csak nemrég derült ki. Nagy Béla, Hevesi visszaemlékezéseinek közreadója koncentrált figyelemmel, szorgalommal rendezte sajtó alá – némileg rostálva-szerkesztve – a Hevesi -alapszöveget, s […]

Kolozs. A fehér arany faluja

KONDRÁT TIBOR vagyok, 1965-ben születtem a kolozsi kórházban, amikor itt még létezett szülészet és szanatórium is a helybeliek, valamint az erre járók számára. Két gyermek édesapja vagyok, és feleségemmel, Idával egy kislány unokának is örvendhetünk. Ha végignézek a családfámon, elmondhatom, hogy tősgyökeres kolozsi vagyok. Nem titkolom: büszke vagyok, hogy erről a csodálatos helyről származom. Olyan […]