Kegyelemkenyér



Ágoston Vilmos (1947-2022) Marosvásárhelyen született.
Korán kezdett írni, kolozsvári egyetemi évei alatt már publikált, de egyik novellája miatt katonai törvényszék elé állították, és kicsapták az egyetemről – amelyet aztán csak esti tagozaton fejezhetett be.
Kilátástalannak érzett helyzetében később beadta áttelepülési kérelmét, és családostul Magyarországra távozott. Élete utolsó éveiben (kitelepült lányát és családját követte) az Amerikai Egyesült Államokban élt, amerikai-magyar állampolgárként hunyt el (San Antonio, 2022).
A szerző életének utolsó hónapjaiban – végső erőfeszítéssel – készült KEGYELEMKENYÉR „fülszövegét” maga Ágoston Vilmos írta kézirata végére: „Borítóra: Ez a könyv dokumentált tanulmány az életutamról Erdélytől Magyarországon át Japánba majd Amerikába. Elmélkedések a szabadság és a demokrácia állapotáról, diktatúrákról és szellemi hatásokról, elvekről, amelyeket sorsom utolsó esztendejében összegeztem, rákos betegségem idején. Ágoston Vilmos”





További hasonló könyvek


K-dossszié

„A K-terminálban húsz, a városhoz markánsan kötődő – különböző szemléletű, foglalkozású, életvitelű, életkorú – személyt kérdeztem meg kolozsvári élményeiről, valamint életműve, tevékenysége kolozsvári hátteréről, Kolozsvár alakító, performatív potenciáljáról” – fogalmaz e beszélgetőkönyv riportere, Korpa Tamás. Az interjúk érintik a kincses város régebbi történeteit; hosszabban időznek az alcímbe emelt „dossziékban” is megőrzött (rendszerváltás előtti, körüli) közelmúltban; […]

Te fordítsd el

Ízlelgessük magunkban a mondatot: Borsodi L. László, a zsoltárköltő. Hogy van-e helye ilyen mondatnak a 21. századi magyar költészetben, nem tudom. Azt azonban igen, Te fordítsd el című – a szerző korábbi verseskönyveivel, a Szétszórt némasággal és az Estére megöregszel cíművel immár trilógiává bővülő – kötetében Borsodi L. László a legkétségbeesettebb, a legdühösebb, a legmegengedőbb, […]

Névtelen cserépdarab

Kovács András Ferenc kettős verskötetében klasszikus időmértékes formákban íródott darabok szerepelnek. Válogatottak, régiek, újak – s végül néhány műfordítás latinból… Itt jelenik meg először (persze, csak egy szűk válogatásban) az ókori római költő, Caius Licinius Calvus harminchat verse is.