Mit tehetünk akkor, amikor épp nincs külső segítség, magunkra maradtunk a gondjainkkal, és úgy tűnik, hogy a helyzeten nem, vagy csak alig-alig tudunk változtatni? Mit jelent az, hogy számíthatunk magunkra? Hogyan kapcsolódhatunk újra belső erőforrásainkhoz?
Román Elemér igazi elbeszélő, csodás mesélő. Olykor-olykor mintha a mindenki által ismert magyar népmeséket olvasnánk. Szabó Gyula hangján halljuk magunkban a történeteket, a történéseket, és egyre kíváncsibbá válunk, hogy főhősünk szerencsével jár-e vagy elbukik a fátum által neki kijelölt úton.
A könyv lapjain megelevenedik valami a hajdani együttlétek hangulatából is, miközben Popper Péter az élet nagy témáiról – sorsról és végzetről, önismeretről, kapcsolatokról, érzésekről és értékekről – gondolkodik a maga összetéveszthetetlenül egyedi és izgalmas módján. Gyakran kételkedve, de örök kíváncsisággal és újra meg újra feltámadó reménnyel kutatja az élet rendjét és törvényét, olykor válaszokat, megoldásokat, […]
A sepsiszentgyörgyi filmesztéta, művészetpedagógus hagyatékban maradt esszéi, művészeti írásai a szerzőre jellemző módon egyaránt szólnak a szélesebb olvasóközönséghez, illetve elégítenek ki szakmai érdeklődést, sőt, szolgálhatnak akár oktatási segédanyagként. Több anyagban foglalkozik a képiség és a képtelenség fogalmával, a kortárs művészet és a képelmélet fogalmával, virtuális kapcsolatokról, virtuális közösségekről. De akár olyan egyszerű dolgok esztétikai, képi […]
