Babkoszorú



„Kedves Olvasóim, akik még vagytok, tartozom egy vallomással: kötetem jó része nem dedikált vers, hanem ajándékvers. Az utóbbi időben nem szaporítani, hanem szétosztani igyekeztem költeményeimet. Ajánlásom több esetben is utólag, jóval a vers megírása után került a versek címe alá. Ebben a könyvben így hát tulajdonképpen nem is az elmúlt idő verseit szólítom egybe, hanem azon ismerőseimet, akikhez személyesebb közöm volt, van, vagy lehetett volna életem során. Meglehet, így tán nem is versgyűjtemény ez, hanem lélekgyűjtemény. Olyan lelkek magam köré ültetése, amelyekben a magamét tükröződni véltem. Isten hozott, barátaim! Hadd merítsem meg lelkemet mégegyszer a ti lelketekben!”

Így szólítja meg olvasóit Kenéz Ferenc Babkoszorú című verseskötete elején.





További hasonló könyvek


Az életed, Polcz Alaine – 2. kiadás

„Fontos szerepe volt a Mészöly Miklós–Polcz Alaine házaspárnak az életünkben” – vallja a szerző, SZÁVAI Géza egy interjúban. „Számomra életmentőnek bizonyult, hogy Mészöly szerzett nekünk Kisorosziban egy faházikót, az övék szomszédságában. Pénzt is adott kölcsön. Lett egy búvóhelyem Budapest közelében. Igen szoros szimbiózisban éltünk vagy másfél évtizedig. Miklós haláláig. Házaspárokként is. Az iker-kötetek első könyvét, […]

A legkönnyebb igazat mondani

A koronavírus-járvány miatti bezártság idején, 2021 tavaszán Király László diktafonra mondta teljes költői életművét. A versek rögzítése közben Király Zoltánnak az az ötlete támadt, hogy jó lenne egy hosszú beszélgetés is a költővel, kontextusba helyezendő a verseket. Örömmel mondtam igent a felkérésre, mert meggyőződésem, hogy egy efféle „költői önéletrajz” igenis segítheti a boldog posteritas értelmezői […]

Az utolsó vagon

Újságírás és szépírás izgalmas határvidékére kalauzolnak a marosvásárhelyi Vajda György írásai. Aki riporteri szerepéből továbblépve, témagyűjteményében szemezgetve akkor is ábrázol, méghozzá hitelesen, amikor színez, felnagyít, kiemel, összekapcsol, korrekt játékot űzve az egy-két kézfogásnyi távolságban lévő, távolinak és idegennek tetsző, mégis otthonosan ismerős valósággal.