Kedd, 2017. április 25.
MÁRK napja
Menü

Város arcai

Csorján Melitta

“szeretek eljátszani a gondolattal és az ecsettel”

Groteszk szépség, színes keserűség, halálkomoly mese, szomorú játékosság, koravén gyermekek. Ilyen és hasonló oximoronok ötlenek eszembe Csorján Melitta alkotásait nézegetve. A Székelyhídon élő festőművész alkotásaival nyitjuk meg műterem rovatunk, melyben hónapról hónapra egy-egy fiatal művész munkáit állítjuk ki.

Mivel képeid átcsúsznak a szürreális világba, sokféleképpen interpretálhatóak. Adnál néhány fogódzót ehhez az értelmezési kihíváshoz?
Csodálatosan szép a valóság és az, hogy emberként mindezt megtapasztalhatjuk összes érzékünkkel – de tényleg – gyönyörű élni. Ha erre a kérdésre azt válaszolnám, hogy mindez engem nem elégít ki, és azért tendálok a szürreális felé akkor mindezt profanizálnám, viszont  nem hazudnék. Úgy érzem, ahhoz, hogy megfogalmazzam sajátos meglátásaim, szükségem van egy kis adalékra, mondjuk egy hőlégballonra, a szürrealizmusra, ami segít felülről (másképp) látni ezt a tökéletességet.

A groteszk szépség, ahogyan fogalmaztad és a többi jelző eléggé nyomasztóan hat, de ilyenek vagyunk.Kissé hátborzongató ezen a szemüvegen keresztül nézni a világot, de mindenképp érdekes. Szeretek eljátszani a gondolattal és az ecsettel, hogy például a harapós szomszédnak kutyafejet képzelek és festek embertesttel, aki papucsban csoszog, mert otthon már kezes bárány, vagy a kiöltözött, sminkelt, lakkozott hölgyet gyerekként ábrázolom szembesítve ezáltal az embereket azzal, hogy a siettetett felnőtté válásban kimarad a hosszú, boldog gyermekkor felhőtlen szépsége.

A groteszk szépség, ahogyan fogalmaztad és a többi jelző eléggé nyomasztóan hat, de ilyenek vagyunk. Kissé hátborzongató ezen a szemüvegen keresztül nézni a világot, de mindenképp érdekes. Szeretek eljátszani a gondolattal és az ecsettel, hogy például a harapós szomszédnak kutyafejet képzelek és festek embertesttel, aki papucsban csoszog, mert otthon már kezes bárány, vagy a kiöltözött, sminkelt, lakkozott hölgyet gyerekként ábrázolom szembesítve ezáltal az embereket azzal, hogy a siettetett felnőtté válásban kimarad a hosszú, boldog gyermekkor felhőtlen szépsége. Figyelek az ilyen apró részletekre, mert a részletek ereje sokat jelent egy képen is. Távolról rápillantva a festményeim igazán vidám hangulatot keltenek, de csak addig, amíg a szemlélő közelebbről fel nem fedezi rajta a fontos részleteket. Amelyek aztán teljesen átminősítik, eltorzítják az első benyomást. Sajnos azt tapasztalom, hogy ilyenek az emberek, kevés kifinomult embert ismerek…

Kik a mestereid, példaképeid?
Jelenleg a mestereim és a példaképeim, a nagy elődök, közülük Vincent van Gogh, aki saját meglátásom szerint beleőrült és belehalt abba, hogy milyen csodálatosan összeszedett és a tökéletességig megtervezett a világmindenség. Másik ilyen példaképem Frida Kahlo, de nagy csodálója vagyok Marc Chagallnak is.

Első mesterem, aki még gyermekkoromban volt, az apám. Ő ugyan nem tanított engem festeni, de sokszor csak ültem mögötte és néztem, ahogyan fest és ez mindig élmény volt.

Van kényszerítő hatása a festészetnek? A szó jó értelmében kérdezem ezt, érzed néha azt, hogy van benned valami, amit mindenképp ki kell adnod magadból?
Igen. Ez gyakori érzés, de míg eljutok oda, hogy kiadhassam magamból, nagy háborúk dúlnak bennem, gondolok itt arra, hogy akár többször is nekifogok egy érzésnek, de van úgy, hogy könnyedén elszáll. Nehéz aztán újra visszahozni, újra ugyanúgy felidézni és ugyanúgy közvetíteni. Ezek a jó nagy kihívások!

S ha már itt tartunk, a festészet kinek akar megmutatni? A művésznek vagy a szemlélőnek: Vagy még egyszerűbben: kinek készül a kép?
Tetszik ez a kérdés! Kinek készül? Nem tudom. Mindig rátalál az, akinek készült, pedig sosem keresem.

Mivel foglalkozol még a festészeten kívül?
A gyerekemmel, aki 5 éves és még ugyancsak igényli a foglalkozást, mivel egyke, továbbá van egy férjem is, szóval vele is foglalkozom, szoktam kedvtelésből macskákat varrni, legózni, biciklizni, táncolni, gyerekekkel együtt festeni, bújócskázni, ebédet főzni, sokat utazni meg más ilyenek.

Ha arra kényszerítenének, hogy életed utolsó képét fesd meg, mit üzenne az a festmény?
Nem festenék ilyen képet. Erre egyedül Isten kényszeríthetne, de Ő nem fog erre kényszeríteni.

 

Csorján Melitta

Csorján Melitta vagyok, 1978. augusztus 6-án, Székelyhídon, Romániában.  Középiskolai tanulmányaimat a nagyváradi Szent László Római Katolikus Gimnáziumban végeztem el 1996-ban. Ebben az időben Zsugán János festőművésztől sajátítottam el a festészet alapjait, majd Bölöni Vilmos grafikus és díszlettervező műtermében folytattam képzőművészeti tanulmányaimat, ekkor már a Képzőművészeti Egyetem felvételijére készültem.
1997-ben sikeres felvételt nyertem a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia művészet- pedagógia szakára, ahol monumentális és szentképfestészetre szakosodtam.
2002-ben sikeresen államvizsgáztam, végzettségem festőművész, vizuális nevelő
2008-ban felvételt nyertem a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének festő szakosztályába.