Vasárnap, 2017. április 30.
KATALIN, KITTI napja
Menü

Margó

  • Szerda, 2016. június 1. | Szabó Róbert Csaba

    Kelj fel, és járj!


    Soós Zoltán megmutatta, hogy a civilség üzenete jelen pillanatban a legfontosabb Marosvásárhelyen. Rossz szó, hogy megmutatta – ez belőle természetesen árad. Ami benne megvan, az jelenleg hiányzik a városból.
  • Kedd, 2016. május 31. | Lokodi Imre

    Menetelés


    Teszem azt, Nagy Jóska egy akármilyen erdélyi magyar ember, lehetne akár kis jóska is. Abból a derék fajtából való, aki Bukarest felé utazván, a Cenk alatt eléjön a kádenciával, mert egyszer elé kell jönni a kádenciával: bezzeg, nagyapja útlevéllel tette.
  • Csütörtök, 2016. április 7. | Dobrai Zsolt Levente

    Vásárhely változása?


    A POL esetében egy olyan lokális pártba tömörülő társaságról van szó, melyet elsősorban kisebb-nagyobb vállalkozások tulajdonosai alkotnak és nézeteikre nagy vonalakban a radikális polgári demokrácia meghonosításának szándéka jellemző.
  • Péntek, 2015. július 17. | Farkas István

    Florea cápaugrása


    Számomra egyre világosabb, hogy Dorin Florea saját univerzumában lebeg, nincs már kapcsolata a valósággal. A választópolgár (pecsét)nyomása nem nehezedik rá, nem nyomasztja a politikai verseny sem. Öntudatról pedig fölösleges beszélni olyan körülmények között, amikor a kognitívdisszonancia-redukció a napi rutin részévé válik.
  • Szerda, 2015. január 21. | Bögözi Attila

    A szemét szemét


    Szemét-ügyben a legszemetebb csavar, hogy Marosvásárhelynek van egy 53 millió eurós, EU-konform szeméttárolója, csakhogy nem működik. Mert csak akkor használható, ha a városi önkormányzat átadja a székelykakasdi hulladékválogató és -átrakó állomást, amelynek még a közművesítése sincs megoldva!
  • Kedd, 2014. december 23. | Farkas István

    Új idők új lapja


    Városunk jelenének szüksége van olyan média-entitásra, amely úgy ragadja meg, értelmezi és dokumentálja Marosvásárhely mozdulásait, hogy nincs kiszolgáltatva a technika által leterhelt pillanatnak, mint az elektromos masinák. A Közérdek egy jelenben élő, működő lap, olyat, amelynek vállalt célja, hogy érdekünkben tegyen, érdekünkben értelmezzen és érdekünkben dokumentáljon.
  • Csütörtök, 2014. november 13. | Péter Árpád

    Könyves város


    A Könyv különleges tárgy: ahhoz, hogy működésbe lépjen, össze kell vegyíteni egy adag képzelettel, egy adag türelemmel, egy adag megértéssel és egy adag tájékozottsággal. Ha mindezeket jól adagoljuk, akkor a táskánkba is beleférő, de tulajdonképpen világegyetem-méretű, lapozható csoda nem a koponyánkba, hanem egyenesen a szívünkbe fog beköltözni.
  • Csütörtök, 2014. október 30. | Bögözi Attila

    A visszafele elsült fakanál


    Néhány nap alatt kipukkant a lufi, és mára kiderült, hogy az egész ingyencirkusz, amit a marosvásárhelyi terelőút munkálatainak elkezdése köré szerveztek, csupán silány minőségű, választási kampányszínjáték volt.
  • Csütörtök, 2014. szeptember 18. | Pika

    Székely-skót villám csőd


    A tét Skócia és Nagy Britannia jövője. Ez egy olyan történet, amelyik évszázadokkal ezelőtt kezdődött el, de bármi legyen a népszavazás kimenetele, nem fog befejeződni. Tájainkon pár közéletbe többször bebukott lúzer, megérezte a „történelmi pillanatot” hogy szolidarizáljon Skócia leszakadást képviselő részével.
  • Csütörtök, 2014. július 17. | Farkas István

    Vásárhelyi majomparádé


    Bár a szakmai felkészültségnek semmi köze az etnikai hovatartozáshoz, meggyőződésem, hogy Kopacz András volt a garanciája annak, hogy a magyar nyelvű kisiskolások anyanyelvükön olvashattak/tanulhattak az állatokról. Ő volt a garanciája annak, hogy folytatódjon az a fejlődés, amit annak idején Rend László elindított. Mert az állatkert magyar ügy volt. Eddig.
  • Péntek, 2014. május 30. | Pika

    Pánik és káröröm


    Őszintén elcsodálkoztam azon, hogy mi már csak akkor tudunk kimenni, szórakozni, ha egy budapesti alapítvány támogatja. Vegyük már észre, hogy csak magunkra vagyunk utalva, a magunk sorsát, magunknak kell megszerveznünk, fenntartanunk. Senki, soha nem fog önzetlenül, valamit helyettünk megcsinálni.
  • Hétfő, 2014. május 19. | Deák Zsombor

    Városnapok testközelből


    A tizennyolcadik városünnepen minden adott volt a tömeg bevonzásához: hegyén-hátán sör- valamint ételstandok, dübörgő zene és ínycsiklandó füstfelhő. De valóban ez kell a marosvásárhelyi lakosságnak?
  • Péntek, 2014. március 7. | Szabó Róbert Csaba

    Hétfák


    Tudják, melyik lesz 2014 márciusának legeredetibb és legizgalmasabb megmozdulása? Nem, nem a március 10-ikei, bár az is tartogathat némi izgalmat, tekintve, hogy a felelősséget a szervezők és a hatóságok folyamatosan egymásra hárítják. Marosvásárhely több helye szimbolikus tér, még akkor is, ha néhány történetesen kívül esik a szorosabb értelemben vett város határain.
  • Kedd, 2014. február 18. | Dimény Lóránt

    Reggeli porolás


    Valahol porolják a perzsát. Ritmikus, melankólikus csattogás. Bambán nézem a Somostető ködbe vesző antennáit. Az antennákról az oroszok jutnak eszembe. Bőrsisakos, kerekarcú szovjet tiszt ül egy fülhallgatóval a fején, villogó műszerek között. A szemközti blokkon is van egy antenna.
  • Szerda, 2014. február 5. | Szabó Róbert Csaba

    Vagyonnyilatkozat


    A Magyar Kultúra Napján az egyik televízió riporterhölgye azt kérdezte tőlem, hogyan lehet megélni íróként, és bár nem akartam panaszkodni, mert unom a panaszolkodókat, mégis azt mondtam, sehogy, és utána is töprengtem, hogy mégis, hát hogyan. Nem kell vagyonnyilatkozatot tennem, mert nincs miről, igaz, nem is számítok közszereplőnek.
  • Szerda, 2014. január 8. | Dimény Lóránt

    A székely város


    Gyűlölöm a sztereotípiákat. Szeretem a székelyeket. Így, zsigerien sztereotipikusan. A székelyekről módfelett szeretünk sztereotípiákban beszélni. Jobban, mint másokról. Ez valahogy kéri magát, mint csomafalvi a pofont az alfalvi diszkóban. Mintha nem is emberek lennének a székelyek, egyéni kis sorsokkal, mintha mindenkinek köze lenne mindenkihez, a sorsok szövevénye úgy kuszálódna össze az egymásra fölöttébb hasonlító székelyek fölött, mint fenyők gyökerei az avar alatt: ha dől a fa, szakad az egész.
  • Szerda, 2013. december 4. | Dimény Lóránt

    Vidéki marakodások


    Régóta nyomja a begyem a vásárhelyi döntésképtelenség. Bizonyára nem vagyok egyedül ezzel az állandó patthelyzettel. A fakó önkormányzati préri, a vidéki morgások, a fantáziatlanság, az üresjárat. Persze egy olyan város, amely (önzetlenül) folyamatosan csak exportál szellemi termést, a maga hasznára mintha nem akarna és nem is tudna építő erőket megnyergelni.
  • Csütörtök, 2013. november 14. | Péter Árpád

    Könyvünnep


    A szervezők szerényen „19. Marosvásárhelyi Könyvvásárnak” nevezik, én inkább a Könyv Ünnepének hívnám a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban november 14–16 között tartott, számos kapcsolt rendezvény által színessé, interaktívvá tett eseménysort. Az igazat megvallva Erdély, és ezen belül is főleg a nagyvárosok nem szűkölködnek a kulturális rendezvényekben, amelyek között a könyvvásárok is helyet kapnak.
  • Kedd, 2013. november 5. | Dimény Lóránt

    Nem konzervál, nem őriz


    Nekem a szobrok a mozgásról szólnak. Ahogy nézem, mint mozdul meg a kőarc, hogyan rezdül a rézizom, ahogy ráeszmélek, hosszasan elmerengve, hogy a sarok után elballagott hazafelé a sétapálcás költő, ellovagolt a nagymellényű hadvezér, őszi dallamok lengik be a karmester szürke tincseit, vagy egyáltalán, ráébredek, hogy nem is volt oly mogorva az a költő, a padon ülve mintha derűsebbnek tűnik, mintha lenne, mintha nem.
  • Hétfő, 2013. november 4. | Péter Árpád

    „Vere valet...”


    Szökőárként söpört végig a hazai médián a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen kifejlesztett művér. Hullámai talán még a Nobel-díj talapzatát is körülnyaldosták, de ne szaladjunk így elébe a dolgoknak, mert még beverjük az orrunk, és esetleg szükségünk lehet egy adagra ebből a mesterséges fluidum vitale-ből.