Vasárnap, 2017. április 30.
KATALIN, KITTI napja
Menü

Margó

Csütörtök, 2014. július 17. | Farkas István

Vásárhelyi majomparádé


Mi marosvásárhelyiek, főként a magyarok igencsak kiváltságos helyzetben vagyunk poros kisvárosunkban. Mindig történik (velünk) valami, ami felráz a hétköznapok szürkeségéből (– ha pedig történetesen nem történik speciel semmi minket érintő, akkor kitalálunk magunknak valamit. Ez nem túlságosan megerőltető, számos kreatív emberrel áldotta meg közösségünket Ananké, akikkel kénytelen-kelletlen sorsközösséget kell vállalnunk.)

Legutóbb például azért szisszentünk fel (az egyszerűség kedvéért használjuk a királyi többest), mert „holmi diákok oláh motívumokat merészeltek festeni” hőn szeretett Rákóczi-lépcsőnkre. Arra a lépcsőre, amelyik nem műemlék, az erdélyi fejedelemhez is csak annyi köze van, mint a Keresztelő Szent János Plébániatemplomnak Jézus rokonához. Volt és van e kapcsán szájkaraté a Facebook-on, sajtóban, volt egy flash mobnak álcázott baráti találkozó, és összevonjuk a szemöldökünk, valahányszor a lépcső díszítését kezdi méltatni egy asztaltársaság.

Egy (vagy talán két) héttel ezelőtt visszahívták tisztségéből Kopacz Andrást, a Marosvásárhelyi Állatkert igazgatóját. Az ügy azonban csak akkor kapott nyilvánosságot, amikor dr. Vass Levente (akiben rövid ideig a Florea-éra megbuktatóját láttuk) a Facebook-on „szétkürtölte” ezt. A sajtó teljesítette a penzumot, megszólalt Aurel Trif, Kopacz András, Peti András. A szolgálatos hangadók azonban némák, vélhetően nem érte el az ingerküszöbüket ez az eset, pedig a helyzet sokkal komolyabb, mint a Rákóczi-lépcső körüli hisztéria.(!)

Szögezzünk le valamit: a szakmaiságot érintően nem mérvadó a nemzetiségi hovatartozás. Ha valaki inkompetens, akkor annak valóban mennie kell, legyen az magyar vagy román. Itt azonban egyáltalán nem erről van szó. Kopacz Andrásról minden bizonnyal sok minden elmondható, de az, hogy állatkerti ügyekben felkészületlen, kizárt. Mint ahogy az is, hogy a makákóügy miatt kellett mennie. (A június közepén kiszabadult négy japán makákó történetét mindenki ismeri, annak rejtélyét azonban, hogy Kopacz András miért nem áll(hatot)t ki rögtön a majomszökés után és mondta el azt, hogy szar volt a rács, máig homály fedi.) Ez csak ürügy volt Dorin Florea és holdudvara számára arra, hogy kétségbe vonja Kopacz szakmaiságát, és övéi közül állítson valakit az állatkert élére. (Most történetesen román anyanyelvű személyt, de számos, hasonló módon helyzetbe hozott magyar virágzik körülötte.)

A marosvásárhelyi magyarság kultúrájának és identitásának önjelölt védelmezői számára ezt az ügyet egy Facebook-megosztással kellene elintézni (erre engednek következtetni legalábbis a „néma pillantások”), hisz csak az állatkertről van szó, amelynél sokkal fontosabb intézmények is vannak románkézben Marosvásárhelyen.

Csakhogy! Ez egy jelzés, nagyonis egyértelmű jelzés. Az állatkertet egy marosvásárhelyi magyar embernek köszönhetjük, Rend Lászlónak, aki azt Nicolae Veress városi tisztségviselő támogatásával hozta létre. Kezdetben csupán 600 négyzetméter volt a területe és csupán tíz állatot számlált. Rend után Bereczky Boldizsár következett, őt váltotta Kopacz András. Igen, Gorea Horațiu az első, de minden bizonnyal nem egyetlen román igazgatója lesz a nagy népszerűségnek örvendő marosvásárhelyi létesítménynek, amelynek ketrecei, kifutói elől csak idő kérdése, hogy mikor tűnnek el a magyar nyelvű feliratok, távozik a magyar biológus, egynyelvűsítik a gyerekfoglalkozásokat. Mert Kopacz András, aki „csak” állatkerti igazgató volt, ennek érdekében nagyon sokat tett, túl azon, hogy igazgatósága idején több millió eurós uniós pályázatot nyert a létesítmény, amelynek több hektárral megnőtt a területe és számos új fajjal gazdagodott az elmúlt időszakban.

Bár a szakmai felkészültségnek semmi köze az etnikai hovatartozáshoz, meggyőződésem, hogy Kopacz András volt a garanciája annak, hogy a magyar nyelvű kisiskolások anyanyelvükön olvashattak/tanulhattak az állatokról. Ő volt a garanciája annak, hogy folytatódjon az a fejlődés, amit annak idején Rend László elindított. Mert az állatkert magyar ügy volt. Eddig.

És igen, tetszik nem tetszik, mindezt tétlenül nézik azok, akik a marosvásárhelyi magyarság érdekeit képviselik. Számomra felfoghatatlan, hogy miért nem egy magyar önkormányzati képviselő dobta be a sajtónak ezt a koncot, miért kellett Vass Leventére várnunk, aki csak a pálya széléről tud bekiabálni. Peti András alpolgármesterként elméletileg tett egy próbát arra, hogy a menesztett igazgatót visszahelyezzék tisztségébe, vagy szakértőként az állatkertnél maradhasson, azonban túl nagyok már a lángok. Váratlan fordulat lenne, ha Dorin Florea megváltoztatná döntését (amelyről állítólag senkivel nem konzultált), hisz az állatkerti igazgatóváltás mögött minden bizonnyal kőkemény gazdasági érdekek is vannak, amelyeknek egyáltalán nem tesz jót, ha útjába áll a marosvásárhelyi magyarság.

Annál is inkább, mert a Somos-tető, amit annak idején a mostanság minden bizonnyal a sírjában forgolódó Bernády György álmodott meg, a városatya fő magánbiznisze, s ilyetén az állatkert igazgatójának zsarolhatatlannak kell lennie, hogy védeni tudja az övezetet. És képzeljük csak el azt az önkormányzati választási kampányt, amelyben nincs közös miccsezés a Somos-tetőn a választópolgárokkal, nem dicsekedhet Florea vagy Maior a szabadidőközponttal…