Kedd, 2017. április 25.
MÁRK napja
Menü

Margó

Szerda, 2014. február 5. | Szabó Róbert Csaba

Vagyonnyilatkozat


A Magyar Kultúra Napján az egyik televízió riporterhölgye azt kérdezte tőlem, hogyan lehet megélni íróként, és bár nem akartam panaszkodni, mert unom a panaszolkodókat, mégis azt mondtam, sehogy, és utána is töprengtem, hogy mégis, hát hogyan.

Nem kell vagyonnyilatkozatot tennem, mert nincs miről, igaz, nem is számítok közszereplőnek. Politikus meg igazán nem szeretnék lenni. 

Ezt aztán a minap továbbgondoltam, ezt a kultúra meg vagyonnyilatkozatos dolgot. A híreket böngészgetve, egyre gyakrabban látom magyarországi médiafelületeken, hogy egyik és másik tábor is a politikusok vagyonbevallásait elemezgeti. Összehasonlítják, vesézgetik,  az egyik pártból ki is rúgtak valakit, mert külföldi számlákon lévő jelentős összegeket titkolt el. Hiába, közelednek a választások, nincs mese. Búlvárszint, de jó alkalom ujjal mutogatni, hogy no lám, ez is hogy megszedte magát, mióta parlamenti képviselő lett. Aztán lehet példákat keresni a megfontolt, önmegtartóztató életmodellre. Ez persze a ritkább, de létezik. Felháborodni, szitkozódni, bezzegezni, irigykedni, csámcsogni, ahogy az ember a pletykalapok olvasásakor szokott. Már ha szokott.

Szóval az jutott eszembe, mi lenne, ha a politikus azt is bevallaná, hány könyvet olvasott el az elmúlt esztendőben. Milyen előadásokat látott. Hány koncerten vett részt. Melyek a kultúrafogyasztási szokásai. Mivel gyarapodott kultúra tekintetében. Szkeptikus vagyok, úgyhogy mire végiggondolom, el is vetem az ötletet. Ugyan, mire lenne ez jó? Hiszen az olvasmány ellenőrizhetetlen. A pénz a bankszámlán, arról lehet tudni. De hogy olvasta-e a legújabb kortárs regényeket valaki, az hogyan mérhető? Nyilván majd abban, hogy kultúráltan viselkedik, mondhatja valaki, mert még vannak olyanok, akik hisznek a kultúra megtartó és jóra vezérlő erejében. Én nem tudom ezt eldönteni. És azt hiszem, egy regény nem is erre való. Vagy egy verseskönyv. Szimfonikus koncert. De azért nyilván jobban bíznék valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag egy olyan politikusban, aki végigolvasta az elmúlt esztendő kortárs szépirodalmi műveinek zömét, legjavát. Mint ahogy egy női politikusban is feltétlenül jobban bíznék, mert a nők több mindenre képesek. Jó értelemben. Nem tudom bebizonyítani, de attól még így gondolom. Vagy érzem.  

Naiv dolog, persze, de ha a politikusokat köteleznék a műveltségük bizonyítására, talán előrébb lennénk. Vagyonnyilatkozat. Műveltségi nyilatkozat. Van ilyen? Yann Martell, híres író, a Pi élete szerzője 2007 óta minden második héten küld egy könyvet a kanadai miniszterelnöknek, mert faragatlan, műveletlen fickónak tartja, és nevelni akarja. Ő hisz ebben. Martell ezt nyilatkozta a Magyar Narancsnak: „Ha egy politikus nem vett a kezébe könyvet, akármilyen rendű-rangú irodalmat, amióta elvégezte az iskoláit, én tartok attól az embertől. Bele se merek gondolni, hogy egy ilyen alak mit gondolhat a világról.” Na, vajon mit?