Kedd, 2017. június 27.
LÁSZLÓ napja
Menü

Margó

Kedd, 2014. december 23. | Farkas István

Új idők új lapja


Különleges karácsonyi ajándékkal lepi meg a Marosvásárhelyi Kulturális Központ a marosvásárhelyi magyarokat. A nyomtatott sajtó halálának hajnalán – amikor lassan-lassan minden médiatartalom a kibertérbe költözik, és egyre laposabbra nyomkodott okostelefonok, táblagépek által érhetünk el kényelmesen, gyakorlatilag bármilyen információt, bármikor – nyomtatott havilapot adtunk ki.

Nem, tisztelt Olvasónk, bennünket nem rosszul értelmezett konzervativizmus, nem életképtelen nosztalgia, nem holmi reflexiót nélkülöző naivitás motivál. De még csak a nyomtatott betű erejébe vetett vakhit sem, hanem egyszerűen az a meggyőződés, hogy városunk jelenének szüksége van olyan média-entitásra, amely úgy ragadja meg, értelmezi és dokumentálja Marosvásárhely mozdulásait, hogy nincs kiszolgáltatva a technika által leterhelt pillanatnak, mint az elektromos masinák. A Közérdek az érdekünket szolgálja azáltal is, hogy nyugodalmas olvasást tesz lehetővé – anélkül, hogy kellene lessük a telefon, a táblagép töltöttségének a szintjét, bosszankodnánk az internetszolgáltató által biztosított sávszélességen. A Közérdek nem visz vissza bennünket a XIX. századba, mikor névelődjét, a Pállfy Mihály ügyvéd által alapított Közérdeket olvasó cilinderes urak és csipkekalapos hölgyek üldögéltek a Rózsák terének padjain, várván a hatlovas fogatokra. Mi a jelenben élő, működő lapot szerkesztünk, olyant, amelynek vállalt célja, hogy érdekünkben tegyen, érdekünkben értelmezzen és érdekünkben dokumentáljon.

Ezek után összevont szemöldökkel nézhet fel Olvasónk, miután a belső oldalakon két politikussal találja szembe magát, és egy értelmiségivel, aki soha nem fogja tudni lemosni magáról azt, hogy az erdélyi magyarok érdekeit megpróbálta Bukarestben képviselni.

A politikáról azt sejtjük, hogy nem mindig szolgálja érdekünket…, mostanában meg éppen hogy túl sokszor győződtünk meg arról, hogy a politika inkább megrontója, mintsem megváltója életünknek. Mi mégis már a lap elején politikusok nyilatkozatait közöljük, holott írhattunk volna balesetekről, gyilkosságról, vagy épp valamilyen zaftos pletykáról. Nem ezt tettük, sőt „melléfogásunkat” azzal tetéztük, hogy azokat kérdeztük, akik olyan pártot képviselnek a város, illetve a megye vezetésében, amely most éli át legnagyobb válságát és bizalomvesztését – alapítása óta. Ha azonban a felületes lapozgatás után arra adja fejét az Olvasó, hogy nemcsak néz, hanem lát is, akkor hamar eljuthat annak felismeréséig, hogy bizony vannak olyan közérdekű kérdések, amelyekre nélkülük nincs válasz.

Ezekben a napokban van negyedszázada annak, hogy megtörtént a rendszerváltás. Marosvásárhelyiek adták életüket egy jobb jövő reményében. A véráldozat azonban csak további áldozatokat szült. Vagy legalábbis annak a képzetében élő utókort. Olyan marosvásárhelyi magyarságot teremtett, amely nem tud (és nem akar) fellélegezni, olyan marosvásárhelyi magyarságot, amely elveszítette a jó értelemben vett „felsőbbrendűségét”, amely Erdély egyik (leg)szenvedő(bb) közössége.

Pedig a borúlátás rossz tanácsadó.  Mi bízunk a város jövőjében, bízunk a hibák kijavíthatóságában, bízunk a politika „visszaemberesedésében”. Optimizmusunk egyik legmarkánsabb kifejezése a Marosvásárhelyi Kulturális Központ, amely a vasarhely.ro internetes portált is működteti, és mostantól azt a havonta megjelenő nyomtatott lapot is kiadja, amit Ön, kedves olvasónk, épp most készül először fellapozni.

A Közérdeket ezekben a percekben kapják készhez a marosvásárhelyi magyar családok. Mi ezzel kívánunk kellemes karácsonyt.