Kedd, 2017. november 21.
OLIVÉR napja
Menü

Margó

Hétfő, 2012. február 13. | Sebestyén Mihály

A tökéletesség fájó hiánya


Az IWIW üzenőfalon egy havas-fagyos éjszakán egyszercsak megjelent a fali írás három (+1) szava. Nem a Mene Tekel..., hanem sokkal korszerűbb, szigorú és összevont szemöldökű alaktól jött, ki felemelt ököllel vagy fenyegető mutatóujjal inte: Ne vásárolj Nokia telefont! Jó, nem vásárolok. Azért sem vásárolok, mert már van egy buta telefonom, amely semmi smartot nem tud, de összekapcsol, ha kell minden szerettemmel, és a házi orvosommal. Ezenkívül benne vannak az összes számomra fontos hívószámok, ha nem is okos, de memóriájának széle éppen üti hosszát és a pontos időt.

Továbbá a vásárlás akadálya, hogy nincs erre előirányozva családi keretösszeg. Nem akarok megválni a régitől, ami történetesen Nokia, de még Wienerneustadtban fabrikálták. 10 éves kora ellenére még elfogadhatóan szolgál. Ennek képernyőcskéjén ugyanis még látom a számokat és a neveket, míg a naprakészek általában a tizenévesek szemviszonyaihoz és -erényeihez vannak digitizálva.
Éleslátásomat inkább a zűrös helyzetekre tartogatom.

De legfőképpen nem fogok részt venni a 18. századi zsigeri géprombolás 21. századi fölélesztett népi „haragszom rád” játékában. Ha egy cég a csőd szélén áll és kiderül, hogy Európában túl sokba kerülnek az alkalmazottak munkabére, szociális juttatásai, tb-je, egyszóval magasak az önköltségi árak, a tőke szabad mozgásának megfelelően odébb áll, olyan vidékekre megy, ahol olcsóbban is megtermelheti termékeit és profitját. Aki egy kapitalista üzembe belépett, annak tudnia kell, hogy az bizony nem nyugdíjazásig tartó életbiztosítás, sine cura, élvlubic. Ma van, holnap nincs. A munkanélküliség, a kapitalista termelési mód velejárója. Akinek nem tetszik, még mindig kivándorolhat Észak-Koreába, vagy Fesztivál-Kubába. Persze a zordabb demokráciákban a társadalom többé-kevésbé kezelni tudja ezt a társadalmi feszültséget, ám válság idején a dolgok (átképzés, munkaközvetítés, vállalkozást segítő kezdőhitel stb.) ott is csak nagyobb zökkenőkkel, szünetekkel fungálnak. Sajnos, tökéletes megoldás nincs.

A Nokia nem azért jött Magyarországra és Erdély magyarok lakta vidékére, mert a finnugor rokonság vakbuzgó híve, pártolója és főpatrónusa. Nem. Kérem tisztelettel, ma is igaz, nem csupán az egykori politikai gazdaságtan óra 50 percében, amit Marx Károly (tudod haver, a nagyszakállú, az első a négy drasztikus közül) állított, hogy a tőkének nincs hazája. És mindinkább igaz lesz ez a proletárra (a kétezi dolgozóra, kezdő orvosra stb.) is, hogy nincs hazája csak munkahelye távol otthonától, Marosvásárhelytől, más EU országban, ahová beengedik munkát vállalni. És azt se hidd, hogy Ázsiába azért fut a Nokia, hogy megkeresse és feltáplálja a Magna Hungariában még felelhető rokonainkat. A Nokia nem Julianus barát.

Ha nem veszek Nokia terméket, ezzel csak kismértékben büntetem profitszerzőt, hisz akad vásárló más szélességi körök mentén elég. Inkább azt a maláj betanított munkást, akinek kunyhójától 50 méterre felépül az új távbeszélő összeszerelde három-öt évre. Hogy egy cég kivonul azért nem duzzogni kell, hanem újakat bevonzani. Erre való a gazdasági kormányzat, a külügy, az üzletkötő stratégiák sora. A durcás arc, orrfelhúzás, olyan mintha az iskolában a fizikából és matekból beslukkolt szekunda miatt soha többé nem teszem be órára a lábam. A nagyobb kár az enyém, tulok maradok, holott lehetett volna belőlem főmérnök is a sarawaki Nokia gyárban. Így maradunk, mint wak a sarban.