Csütörtök, 2017. augusztus 17.
JÁCINT napja
Menü

Margó

Péntek, 2014. május 30. | Pika

Pánik és káröröm


„Nyújtsátok ki tettre a kezet már/S áldozatra zsebeiteket.” (Petőfi Sándor: Szájhősök)

Múlt héten, a langyos választási kampány állott vizű pocsolyájában, váratlan esemény gyűrűzött.  Az NKA, vagyis a Nemzeti Kulturális Alap nem támogatja a kolozsvári és a marosvásárhelyi magyar napokat. Vagyis veszélybe került a Szamos és a Maros parti városok magyarjainak párnapos, mulatozása. A hazai közéletben egyesek pánikoltak, egyesek kárörvendtek, ki-ki politikai meggyőződése alapján. Sajnos már egy-egy koncert megszervezése, vagy elmaradása is politikai dolog nálunk fele. Őszintén elcsodálkoztam azon, hogy mi már csak akkor tudunk kimenni, szórakozni, ha egy budapesti alapítvány támogatja.

Tényleg ide jutottunk?  Sokan küszködnek, az ellen, hogy Bukarestben dőljenek el főbb dolgaink (autonómiát, autonómiát, autonómiát), és akkor magunkra húzunk egy másik függőséget? Botorság lenne azt hinni, hogy az, aki a pénzt adja, nem kér érte semmit? Nyújtsátok zsebeiteket áldozatra, mondta valamikor Petőfi Sándor. Ma is aktuális? Kis közösségünk, nagy sorsát csak mások költségvetése biztosítja? Mi mikor fogunk áldozni, a magunk szórakoztatására, netán iskoláink felújításra, könyvtáraink gazdagítására? Félsziget? Vegyük már észre, hogy csak magunkra vagyunk utalva, a magunk sorsát, magunknak kell megszerveznünk, fenntartanunk. Senki, soha nem fog önzetlenül, valamit helyettünk megcsinálni.

A pánikos káröröm napjaiban egy normális, emberi hangot véltem hallani, a Gergely Balázsét, aki a kolozsvári magyar napok főszervezője. Mikor kiderült, hogy nem lesz magyarországi pénz, azonnal azt nyilatkozta, hogy a Kolozsvári Magyar Napok mindenképpen megtartatnak. Az ilyen hozzáállással lehet, hogy eljutnánk az egyről, a kettőre. Lehet, hogy kevesebb mustár lenne a debrecenin, lehet, kevesebb külföldi fellépő jönne, de nem lenne ez a mostani kiszolgáltatottság.

Mára a kérdés megoldódott. A Nemzeti Kulturális Alap mindenféle új pályázat nélkül, két nap múlva bejelentette, hogy lesz pénz. (hogy mit gondolnak azok, akik abban bíznak, hogy a kuratóriumok a leadott pályázatok alapján döntenek????) Az autonómiát, kicsit elhalasztottuk…  Végeredményben, egy csöppet el kellene gondolkoznunk azon, hogy magunk erejéből mire futja? Pénzutáni siránkozásra?

Idézzük újra Sándorunkat:

„Áldozat s tett, ez a két tükör, mely/ A valódi honfiút mutatja.”