Kedd, 2017. november 21.
OLIVÉR napja
Menü

Margó

Kedd, 2012. március 6. | Péter Árpád

Nyolc lej egy katarzis


Rokonszenves kezdeményezés a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház részéről, hogy március 6-a és 8-a között csökkentett árú, azaz 8 (nyolc) lejes jegyeket bocsásson a Nagyérdemű rendelkezésére, számos rangos produkció megtekintését megkönnyítendő. Az amúgy körülbelül 15 lejes jegyek sem jelentenek nagy kiadást, de, úgy néz ki, a kultúrintézmények is kell tartsanak néha amolyan „kiárusítást”, ahol olcsóbban promoválják „termékeiket”...

Marosvásárhely nem is olyan rég még a magyar nyelvű színjátszás fellegvára volt, színészképzője messze elhomályosította a kolozsvárit, nem beszélve arról, hogy még a kommunizmus sötét esztendeiben is lehetőség nyílt itt, ebben a városban, a világot jelentő deszkák fényesre koptatói számára az, hogy magyar nyelven szerezzék meg Aiszkhülosz meg Shakespeare hű megszólaltatásához szükséges ismereteket.

A mostani árcsökkentés néhány darab – köztük a híres Carmina Burana – megtekintését is megkönnyíti, elsősorban persze a kevés jövedelemmel rendelkezők (diákok, nyugdíjasok, becsületes emberek stb.) számára, de tény az, hogy nem fogja megmozgatni a színház iránt amúgy os elfogulatlan embereket. Viszont az a tény, hogy a Marosvásárhelyi Teátrum ilyen közönségmozgósító akciókat is szervez, azt jelzi, hogy az intézmény nyitni szeretne a nagyobb közösség felé is.

A darabok címeit áttekintve (hadd ne soroljuk itt fel e címeket, és serkentsük kedves Olvasónkat, hogy keressen utánuk, találja meg azokat a fórumokat, melyek hivatásszerűen foglalkoznak jegyek terjesztésével...) azonban megállapíthatjuk, hogy nem „népszínházaskodni” szeretne Marosvásárhely Nemzeti Színháza, hanem igenis olyan művek kerülnek színpadra, amelyek megtekintése és megélése igazibb és teljesebb jelenlétet vár el a nézőtől, mint amit egy hollywoodi tucatmű igényel.

Ám abba az illúzióba se essünk, hogy azt gondoljuk, hogy ezzel a gesztussal, ezzel a pár napos árcsökkentéssel el lehet hódítani a mallok és a mánélé-klubok törzsközönségét. Mint tudjuk, sajnos nem könnyű ez – és nem állítjuk azt sem, hogy a malloknak vagy a mánélés szórakozóhelyeknek ne lennének pozitívumai – ámde elképzelhető, hogy jó néhány bizonytalankodó felnőtt ki fogja használni az egy számjegyűre karcsúsodott jegyárat, és ellátogat Thália marosvásárhelyi templomába.

Gesztus az árcsökkentés, melyet kereskedelmi okok motiválnak (valószínűsíthető,  hogy  az „Árkedvezmény!” és „Akció!” felkiáltásokkal lehet csak felrázni szürke mindennapjainak beletörődő közönyéből kies hazánk polgárait...), ámde a lehetőség nem egyhasználatú, mint ahogyan megszokhattuk azt a gyanúsan alacsony árú szolgáltatásoktól és termékektől. Egy olcsó cipő egy hét alatt is leszakadhat rólunk, egy olcsó serpenyő szétég a rántottánkkal együtt, de egy „olcsó színdarab” (micsoda oximoron, uramisten....) egy életre a lelkünkbe költözhet.

Kedves marosvásárhelyiek, használjuk ki e lehetőséget. Jelezzük a Színháznak, hogy igényt tartunk rá.