Csütörtök, 2017. augusztus 17.
JÁCINT napja
Menü

Margó

Kedd, 2016. május 31. | Lokodi Imre

Menetelés


Teszem azt, Nagy Jóska egy akármilyen erdélyi magyar ember, lehetne akár kis jóska is. Abból a derék fajtából való, aki Bukarest felé utazván, a Cenk alatt eléjön a kádenciával, mert egyszer elé kell jönni a kádenciával: bezzeg, nagyapja útlevéllel tette. Ha nem is igaz, szép ilyesmit mondani, jót tesz az egészségnek. Nagy Jóska az a fajta magyar ember, aki befelé fordul, ha a Dunántúlra férjezett leánya azt mondja, megint csökken a Fidesz népszerűsége, a család attól olyan depressziós.

Ilyenszerű kis jóskából vagy Nagy Jóskából kétségkívül sok van Erdély-szerte, sőt. Olyan Nagy Jóskáról is tudunk, tipikus magyar paraméterekkel, akit magas vérnyomás, szívzürök és egyéb tünetekkel sürgősségileg a kadiológiára szállítottak, amikor a közvéleménykutatók azon a bizonyos decemberi estén a fekete pannon éjszaka baljós koloritjába tapintatlanul vörös perspektivát rajzoltak bele. Abban már nem volt semmi meghökkentő, hogy Nagy Jóska a kardiológus románul kérdezte, hol érzi a nyomást, mellkas táján, ugye? Emberünk bizony románul nyögte ki, ha így tart sokáig még, a szívnek meg kell repednie...

Nagy Jóska aztán rá se ránt, kigyógyítják, pia nuku, stressz pláné nem, francba az LM-mel, mehet haza, egészséget. Mindezektől Nagy Jóska még erdélyi magyar ember lehet tipikus erdélyi magyar paraméterekkel,  repedt szíve ellenére a Cenk környékén megépíti a virtuális határállomást, és bírni fogja annak minden következményét, mert mi a fenének ne építené meg a brassói határállomást, invenciójába ennyi belefér.

Nagy Jóska úgy számol, nincs is a világon irreverzibilis dolog, fordul a kocka még. Vereckétől Al-Dunáig sok boldogságot és még ezer esztendőt, üzenik az éter hullámain a messzi Kanadából, ez a beszéd, tiszta beszéd, vérbő magyar szótagokkal megfelelően hangsúlyozva, mert a hangnak eufóniája van, feltéve, ha érzékeny fület ragasztanak hozzá. És hogy az idő ne teljen hiába, figyelni kell a geriátriára és ott van a Potemix, nyughass már, a földméréstan nem érdekes, legalábbis nem annyira érdekes, mert a föld kimérve, cövekeket ütöttünk a határba, ha egyéb nem, a cövek meggyökerezik majd a nedvdús tavaszban, amikor a kő szalad, a víz marad, hogy a sztori ne legyen ó és ásatag.

Szóval jönni fog, mert jönni kell még négy esztendőnek, ha Nagy Jóskának a hátán fát vágnak is, akkor is jönnie kell sok-sok négynek még, jó lesz azért a dolgokhoz efemisztikusan viszonyulni, ami ma kész tény holnap efemer, és ami itthon van, az itthon van.  Jöhet az adószedő, nőhet a gázár, mondhatják lassan, hogy mindenki értse: Unió, te, szépség, Unió, te, rohadt, mert mi csak állandóan odaátra figyelünk, ugye. Az odaát természetesen Berettyószéplaknál kezdődik, mert a szívünk, ami meg akar repedni, odaát dobog, akkor is, ha Gyurcsány is oda teszi a kezét, ilyenkor októberben, amikor nyomják a himnuszt a Hősök terén. Igaz is, az itthonnal meg mi a fenéért annyit foglalkozni.