Vasárnap, 2017. április 30.
KATALIN, KITTI napja
Menü

Margó

Csütörtök, 2013. november 14. | Péter Árpád

Könyvünnep


A szervezők szerényen „19. Marosvásárhelyi Könyvvásárnak” nevezik, én inkább a Könyv Ünnepének hívnám a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban november 14–16 között tartott, számos kapcsolt rendezvény által színessé, interaktívvá tett eseménysort.

Az igazat megvallva Erdély, és ezen belül is főleg a nagyvárosok nem szűkölködnek a kulturális rendezvényekben, amelyek között a könyvvásárok is helyet kapnak. Városunk ezen eseményét mégis különlegesként tarthatjuk számon, és nem amiatt, mert esetleg „színvonalasabb”, „gazdagabb kínálatú” lenne, mint a többi, hanem elsősorban amiatt, mert mi hozzuk létre azáltal, hogy ellátogatunk oda, hogy szívvel-lélekkel részt veszünk benne. Ezt a Könyvünnepet nem csak megszervezték számunkra, és felkínálták opcionális szabadidős programként – mondjuk plázázás helyett – hanem olyan eseménnyé tették, amelyen azért veszünk részt, mert úgy szól rólunk, hogy közben egy egész világ meséjét is elmondja számunkra. És az ilyen csábításoknak bizony nehéz ellenállni, még a legifjabb tinédzserek, a Facebook- és Instagram-megszállottak, az úgynevezett „Z generációsok” számára is.

A könyv, annak ellenére, hogy több ezer esztendős történetre tekint vissza, ma is kultikus tárgy. Hatékonyabb, időt állóbb tudástároló, kultúrahordozó eszközt még nem találtunk ki, és egész biztosan nem létezik még ilyen, időt, divatokat és kulturális forradalmakat zökkenőmentesen átvészelő szellemi tárgy, amelynek eszméje ennyire változatlanul maradt volna fenn ilyen hosszú ideig.

A 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár amiatt különleges, mert tisztelettel fordul a volumen eszméjéhez, és a könyveket abban az élő közegben mutatja meg (és mutatja fel), amelyben azok születnek, és amelyben működniük kell. Az újabban mintha egyre divatosabbá váló „könyveladási fesztiválok” általában kiemelik a könyvet abból a kulturális otthonosságból, amelyben az megfelelően tudja érvényesíteni világ- és emberformáló erejét, és „pirosszázalékos akciók” piaci forgatagába keverik, harsány hírveréssel megfejelve.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokába belépve azonban érezzük, hogy haza érkeztünk, és azt is, hogy a könyvek már otthon vannak itt, és színes, áttekinthetetlen kavalkádjuk nem elbátortalanít, hanem ellenkezőleg: arra ösztönöz, hogy belevessük magunkat a rangos zenévé oldódó könyvlapsuhogás-forgatagba, és elbódulva a friss nyomdafesték fanyar illatától, megkeressük azt a kötetet, amely ránk vár valamelyik standon, vagy ki tudja: azt, amelyet egyenesen nekünk írtak hajdanán, vagy, miért ne: mostanában.

A Könyvvásár tisztelettel adózik a sajátos könyvértelmezéseknek is, így hallgathatunk „élő hangoskönyveket”, szemünket behunyva gyönyörködhetünk muzsikává nemesített kötetekben, és mindenekelőtt: úgy tehetünk valamit saját „kulturális finomodásunkért”, hogy egyúttal közösségünk hagyományőrző és értékteremtő tevékenységébe is bekapcsolódunk. A Kaláka gyerekvers-koncertje, a számos tudományos, társadalmi kérdést boncoló előadás, a sok-sok könyvbemutató, amelyeken személyesen is találkozhatunk kedvenc könyveink alkotóival, rangos, hasznos és érdekes rendezvénysorozattá teszik ezt a Könyvünnepet, amelyen, nos... mindanyiunknak ott kell lenni.