Csütörtök, 2017. augusztus 17.
JÁCINT napja
Menü

Margó

Csütörtök, 2014. november 13. | Péter Árpád

Könyves város


Gutenberg új műhelyt nyitott Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színházban. Szorgalmas famulusai könyvek ezreit rendezték éjszakák hosszáig, ahhoz, hogy október 13-tól a látogatók könnyedén megtalálhassák, megcsodálhassák és megvásárolhassák azokat a köteteket, melyekhez hozzá nőtt a szívük, melyeket nem engedett el a tekintetük, melyek et nem bírtak letenni, melyeknek már megvolt a második kötete otthon, és eddig hiába keresték az elsőt, melyekből új kiadás jelent meg, melyeket ismert/ismeretlen, de rokonszenves szerzők írtak, melyek igazad mondanak, melyek felkavarnak, melyek megnyugtatnak, melyek ellentmondanak nekünk, melyek titokzatosak, melyek könnyen kinyílnak és megnyílnak, melyek jól néznek ki, melyeket sűrű betűerdő nőtt be, melyeknek szépek a színei, melyek híres emberekről szólnak, melyek az idegenekről szólnak, melyek rólunk szólnak.

A Könyv különleges tárgy: ahhoz, hogy működésbe lépjen, össze kell vegyíteni egy adag képzelettel, egy adag türelemmel, egy adag megértéssel és egy adag tájékozottsággal. Ha mindezeket jól adagoljuk, akkor a táskánkba is beleférő, de tulajdonképpen világegyetem-méretű, lapozható csoda nem a koponyánkba, hanem egyenesen a szívünkbe fog beköltözni, és mindig, amikor gondba-bajba kerülünk, mikor nem kézenfekvő egy helyzet megoldása, a legnagyobb bizalommal fordulhatunk hozzá.

Gutenberg műhelyének megnyitóján Babits szavaival idézték meg ezt médiumot, és a jelenlévők tanúsíthatják, hogy a Ritmus a könyvről című vers elhangozta közben ütemes pattogások és sejtelmes susogások közepette a sok ezer kötet kisimította lapjait, kiegyenesítette a szállításkor meghajlott gerincét, milliméterre igazította kötéstábláit, kifényesítette védőborítóit, hogy méltóan tudják fogadni az irántuk érdeklődőket.

A megnyitón megtudhattuk, hogy a Múltat kizárólag a Könyvek őrizhetik meg számunkra – amit mi, gyarló emlékezetünkkel akár hetek alatt elfelejtenénk, azt a Könyveink akár évezredekig is megőrzik, okulásul a következő nemzedékek számára.

Az első világháború kitörésének évfordulójára emlékezve elkerülhetetlen, hogy ezt, a magyar nemzet számára tragikus kimenetelű, globális léptékű konfliktust újraértelmezzük, és – a múltunkat ismerő könyvek alapos kifaggatása után olyan lépéseket foganatosítsunk, melyek többé nem sodorják veszedelembe az első világégés következményeképpen nagyon sérülékennyé vált fizikai jelenlétünket, azóta – igaz, ingadozó mértékben, de – folyamatosan gátolt kulturális, szellemi kibontakozásunkat. Különleges ünnepe a Kultúrának, amikor a közvetlenen ily módon tudunk átlépni, amikor egy helyre költöztetve találjuk meg mindazokat az irányjelzőket, amelyek segítségével múltat-jelent-jövőt bebarangolva meg tudjuk keresni a helyünket nem csak Erdélyben, nem csak az országban, nem csak Európában, hanem az Idő folyamában, a Tér alakulásának eseményei között, a Sors zajlásában.

És ha megtaláltuk a helyünket, talán azt is megértjük, hogy miért kerültünk oda, és ha ezt megértettük, talán arra is rájövünk, hogy miképpen tudunk javítani, igazítani azokon a tényezőkön, melyekkel közvetlen vagy közvetett kapcsolatban állunk. Mert a világ olyan, hogy valahol mindég elvárja, hogy igazítsunk egyet rajta – ha máshol nem, hát a könyvespolcon állítsuk egymás mellé az orosz és az angol szótárakat, a Bibliát, a Koránt, a Tibeti Halottaskönyvet, a Mahábharátát és az olümposzi történeteket. És figyeljük meg: semmi rossz dolog sem fog történni. Legfeljebb az, hogy észrevesszük: a táblák közé rendezett kijelentések nem csak térben, hanem szellemiségben is közel vannak egymáshoz.

Gutenberg marosvásárhelyi műhelyébe betérve kezünkbe vehetjük a még nyomdaillatú köteteket, amelyek segítségével még egy somos-tetői padon ülve is világkörüli útra indulhatunk, melyek segítenek nekünk abban, hogy ellátogassunk a csillagokhoz, de legfőképp arra jók, hogy leszálljunk saját lelkünk mélyére, és ott megkeressük saját magunk igazságait, melyekkel föltétel nélkül tudunk azonosulni.