Csütörtök, 2017. augusztus 17.
JÁCINT napja
Menü

Margó

Szerda, 2016. június 1. | Szabó Róbert Csaba

Kelj fel, és járj!


Tegnap, amikor a regényem dedikálására siettem, láttam Soós Zoltánt a Főtéren. 
Gyalog. 
Nem sietett, de nem is sétált. Ment. Haladt. Járt.
Ezen annyira elámultam, hogy még ma reggel is ez járt az eszemben.
 
Arról töprengtem, hogy mit is jelent Marosvásárhelyen napjainkban gyalogosan közlekedni. (Nyilvánvalóan hülyének nézik az embert, ha reggel gyalog vagy rollerrel vagy biciklivel viszi óvodába a gyereket. Ha nem autóval. De most nem is feltétlenül ez a lényeg.) 
 
Mit jelent az, hogy valaki, aki egy nagyobb közösség szolgálatában áll, gyalogosan közlekedik. Mi az üzenete? Járnak-e gyalog az elöljáróink? Látta valaki már a jelenlegi polgármestert (nevet nem írunk le) csak úgy gyalogosan közlekedni, akkor, amikor éppen nem kísérték fotósok, más fontos emberek, amikor csak úgy saját magáért gyalogolt? Amikor csak civil volt. 
Ne válaszoljanak, tudjuk a választ. 
 
Soós Zoltánt tegnap civilként láttam. Nem vette észre, hogy látom, de nem is akart persze elrejtőzni. Úgy ment, mint egy civil. 
Az utcán. A járdán. Természetesen. Őszintén. Otthonosan. 
 
Ez az ő jelöltségének a legnagyobb üzenete szerintem. Ennél látványosabb dolgot nem is csinálhatott volna, legalábbis az én szememben. Megmutatta, hogy a civilség üzenete jelen pillanatban a legfontosabb Marosvásárhelyen. Rossz szó, hogy megmutatta – ez belőle természetesen árad. Ami benne megvan, az jelenleg hiányzik a városból. Vagy ott van, de akkor nem akar a felszínre törni.  
 
Gyalogosan járni a legjobb. Ismertem egy nagy magyar írót, nemrég hagyott itt bennünket, ő Budapesten sohasem szállt tömegközlekedési eszközre, mégis elért mindig mindenhová időben. Sosem késett.   
Vasárnap mindenkire vár egy jó kis, könnyed séta. Eddig elöljárók, hivatalnokok irányítottak minket, most irányítsuk mi magunkat, civilek. Két lábon járva.
 
Mesélik, Bernády is gyalog járt be dolgozni. Minden áldott nap.