Hétfő, 2017. december 18.
AUGUSZTA napja
Menü

Margó

Péntek, 2014. március 7. | Szabó Róbert Csaba

Hétfák


Tudják, melyik lesz 2014 márciusának legeredetibb és legizgalmasabb megmozdulása? Nem, nem a március 10-ikei, bár az is tartogathat némi izgalmat, tekintve, hogy a felelősséget a szervezők és a hatóságok folyamatosan egymásra hárítják.

Marosvásárhely több helye szimbolikus tér, még akkor is, ha néhány történetesen kívül esik a szorosabb értelemben vett város határain. Ilyen például a Maros-part, mely megnevezés a több kilométernyi folyószakasz ellenére a Sörpatika környéki szeletre vonatkozik. Aztán van egy egészen érdekes hely, egy fantomhely, a Hétfák, ugyanis mára egyetlen fa sincs azon a helyen. Március 16-ig, akkor ugyanis civil kezdeményezésre újra elültetnek hét nyárfát.

Az eseménynek vagy aktusnak persze megvannak a maga jellegzetes, csakis erre a városra jellemző szimptómái. Érdekes megfigyelni, ahogy a Facebook-oldalon szervezkedők hogyan próbálják rekonstruálni a fák egykori helyét. A régi fotográfiák alapján történő azonosítás, a hozzászólások zöme nagy adag nosztalgiától átitatódott, visszatérő eleme a régen jobb volt minden toposza, a gyerekkori emlékek felidézése, és a mai elszánt igyekezet, hogy egy lényegében mélyen szimbolikus cselekvés által visszalopják a múltat a közösség tagjainak életébe. Visszaállítsák az ebben a városban olyannyira kedvelt régi Marosvásárhely eszményképét, amely világos, hogy mára elérhetetlen. De mégis. A faültetés roppant szimpatikus gesztusnak tűnik, ráadásul az egyik kezdeményező Fekete Zsolt fotográfus, aki több munkájában is megidézte már a Hétfákat, mint az emlékezés kiemelt helyét. Ami egykor viszonyítási pont volt, a térbeli tájékozódás kiemelt helye, az állandóság érzése, mára, a fák hiánya révén szimbolikus jelentőségűvé válik Fekete Zsolt munkásságában.

A fotográfus ugyanakkor egy közösségi tudatállapotot jelenít meg a saját, személyes viszonyulása révén. Ugyanúgy, ahogy az általa újrafotózott Orbán Balázs képein keresztül is egyfajta időutazást valósított meg pusztán a közös pont kiválasztása révén (Fekete hajszálpontosan bemérte, Orbán Balázs honnan fotózhatott). A március 16-i akció, a Hétfák újraültetése nem pusztán időutazás ugyanakkor, még csak nem is teljesen rekonstrukció, hiszen az elültetendő csemeték húsz vagy harminc vagy ötven év múlva érik el azt a méretet, ami a vásárhelyiek emlékezetében él a Hétfákról. Ez inkább újrakezdés. Figyelemfelkeltés, jelzés a lassanként peremre szoruló közösség irányába. Rejtély, hogy újra lehet-e kezdeni. Mindenesetre az akció spontán jellege reményre jogosít fel. Nem is az aktus, hanem az együttgondolkodás, az újra és továbbgondolás a lényeges. Művészek gondolkodnak a tereinkről. Ez Marosvásárhelyen persze nem újdonság, inkább az ezt övező növekvő figyelem lesz vagy lenne mérvadó és reménykeltő. És az is jó volna, ha a politikum messze tartaná magát az akciótól. 

Míg a város szívében folyamatosan irtják a fáinkat, addig a város határában fákat ültetünk. A peremről jövünk befelé. Ez már önmagában is üzenetértékű. Jöjjenek el minél többen, és legyenek jelen az üzenet megfogalmazásánál!